Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Jász-Nagykun-Szolnok megye volt hevesi részeinek 14. századi történetéből (1301-1400) / 279. o.

miszerint - a most Miklós fia János fiai Domokos és Bálint, valamint a Sebes fia Balázs fiai Lőrincz és Lajos kunok keze alatt lévő - Kéregyház, másnéven Kenderes [Kereghaz alio nomine Kenderus] falubirtok mindig és régtől fogva [a bői] elődeihez tartozott örökségi jogon és most ugyanazon a címen, ugyanazokhoz [a bőiekhez] kellene, hogy tartozzon és ez az említett Zarand és Békés vármegyék alispánjai, szolgabírái, valamint esküdtjei által nyilvánvalóan ismert,

5 kérve minket kitartó szorgalommal, hogy amit az előrebocsájtottakról ugyanazok az alispánok, szolgabírák és esküdtek tudnának, általunk megkérdezve tanúsítsák az igazságot; És midőn mi azokat az alispánokat, szolgabírákat, valamint esküdteket az előre bocsájtottak ügyében nyomozva megkérdeztük, ugyanazok az Istennek letett hitükhöz, király urunkhoz és a szent koronához való hűségükhöz tartva magukat, Krisztus urunk keresztjére tett kézzel, a nekünk állítottat olyanképpen erősítették meg, hogy az a Kenderes falubirtoka, a mondott bői nemesek és saját elődeinek örökségi birtoka volna, azonban nem tudják, hogy birtokolják ugyanazt a Kenderest a fent mondott kunok, valamint [nem tudják] milyen módon idegenítették el ugyanazt Bői Miklós fiától Bálinttól és a többi testvérétől; Amely megerősítés közhitelű bizonyságára a jelenlegi nyílt levelünket, neki Bálintnak, valamint a többi bői nemesnek kiadni rendeltük, a közigazságról való meggyőződés után; Kiadatott a mondott közgyűlésünk tizenkettedik napján [november 2-án] az említett [Simánd] helyen, az Úrnak 1397-dik évében" Az oklevél eredeti, teljes szövegű, latin nyelvű. Jól olvasható, a hátulján - elmosódott állapotban 4,5 sor látható. Fennmaradt azonban az utókorra hiteles másolatban is, amely 1730. április 3-án készült egy terjedelmes oklevélsorozat egyik elemeként. A sorozatot a váradi káptalan készítette. Nyomtatásban, latinul és teljes szöveggel először Haan Lajos közölte 1877-ben, másodszor pedig Gyárfás István 1883-ban. Magyarul, de nem teljes szöveggel Kormos László tollából is napvilágot látott, 1979-ben.

9 OL DL 8265 A Bő-nemzetség - a Tomaj-, az Abád- és a Szalók-nemzetség mellett - egyike volt a terület tatárjárás előtt is helyben lakó, több ágon élő birtokos nemeseinek. Birtokaik más megyében is voltak, pl. az oklevélben is szereplő Békés vármegyében. Békés vármegye vezetői azért ismerhették a bőiek birtokviszonyait, mert a Békés vármegyében lévő Ecseg (ma Ecsegfalva) is az övéké volt. 6 OL DL 25.818/H. 73-74., 1730. IV. 3. HAAN Lajos - ZSILINSZKY Mihály:Békésmegyei oklevéltár, számos hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal. Bp. 1877. 15. 8 GYÁRFÁS István: A jászkunok története. Szolnok, 1883. ÜL köt. 529. 9 KORMOS László: Kenderes története: Oklevéhár, Szolnok, 1979. 4-5. 334