Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: Adatok az 1896-os millenniumi ünnepségek Jász-Nagykun-Szolnok megyei történetéhez / 9. o.

bandérium létszáma viszont 82-re növekedett. A teljes létszám tehát - hozzászámítva a két csatlóst is - 95 volt.

24 A közgyűlési határozatot a különböző, a megyében megjelenő újságok tényként, különösebb kommentár nélkül közölték. Egyedül a Jászság c. hetilap alkotott a döntésekről pro és kontra véleményt, kijelentve - többek között -: "... örömmel tapasztalták a jász és kun bizottsági tagok, hogy az elnöklő Almásy Géza cs. és kir. kamarás főispán, az eljáró bizottsági javaslatban ... nagy súlyt fektetett a jászkunok karakterisztikumára és hogy a mostani főispán a jászkun érdekeket a figyelem egy bizonyos nemével veszi mindig körül, éppen ezért teljes tisztelettel kell megemlékeznünk a főispán egyenes jóindulata előtt.'" Ez az elismerés meglehetősen nagy értékű az erősen kritikus, ellenzéki beállítottságú laptól. De mint általában lenni szokott, esetében a bírálatra is sor került. Először a tervezett új vármegyei zászlót célozta meg,: "... amelyre az a szavunk, hogy tökéletesen felesleges, amennyiben talán impozánsabb az a jászberényi múzeumban őrzött ős jász-kun zászló, melyhez szép idők dicső emlékei tapadnak, mint egy új czijraság, amelynek semmi jelentős formája nem lesz. - További megjegyzés : megfeledkezett még a bizottság a Lehel kürtjéről is, amit bizony a vezérnek kellene viselni annyival is inkább, mivel azt a régi jász-kun kapitányok el nem mulasztották minden ünnepi alkalomkor oldalukon viselni. "

25 Az új zászló készítésének, használatának vitatása úgy véljük, egyfajta túlzott lokálpatriotizmusból fakadt, ami az adott helyzetben nem lehetett időszerű; a Lehel kürt viselésétől viszont elvileg nem zárkózott el a főispán, ez a későbbiekben egyértelműen kiderült. A közgyűlést követően a főispán köriratban rendelkezett arra vonatkozóan, hogy a bandérium kellően begyakorolja egységes és jó szereplését. Mivel annak kivitelezésére nem volt mód, hogy a bandériumba jelentkezőket egy helységbe összevonva készítsék fel "az ünnepi szereplésre", ezért öt vidéki centrumot alakított ki a szervező bizottság, oda koncentrálva a környező települések banderistáit, a kellő gyakorlás biztosítása céljából. Ezek a centrumok a következő településeken működtek: Kludik Gyula polgármester vezetése alatt Szolnokon 7 helységből 17-en, Jászberényben Almásy Árpád vezetésével 7 településről 17-en, Karcagon Papp Sándor volt a vezető, s 6 helységből 15-en, Tiszafóldváron dr. Kuszka Istvánhoz 4 községből 7-en és Túrkevén 3 helységből 17-en tartoztak a csoportokhoz. A csoportok vezetői megfelelő jogosítványt kaptak a hozzájuk tartozók tevékenységének meghatározásához, irányításához.

26 A karcagi csoport vezetője, bogdi Papp Sándor április 22-én pl. így rendelkezett: 1., Minden banderista naponként köteles legalább 4 órát lépésben lovagolni. 2., Április 26-án Karcagon egész napos gyakorlatot tartanak, ezért "... a bandéristák kötelesek * SZMI. Alisp. ír. 16724/1896. sz. Jászság, 1896. március 21. r> S/MI, Túrkeve Közig. ír. 1453/1896. sz. 19