Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Az útügyi igazgatás kialakulása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 181. o.

alkalmazzák a közmunka tartozás kötelező pénzbeli megváltását. Mivel a községeknél jelentős tartozás maradt kint, 1881-ben a megyei közgyűlésen határozatot hoztak, hogy a közmunka összeírásokat a jövőben szigorúbban ellenőrzik, a közmunka tartozást a központban egyénenként tartják nyilván és a behajtásnál megyei végrehajtókat alkalmaznak. A természetbeni tartozás felügyeletével a Közigazgatási Bizottságot bízták meg. A közmunka váltság díját 1884-ben jelentős mértékben (több mint kétszeresére) kívánták emelni. Az országban az 1880-as évektől mindenütt érezték az egységes útügyi törvény hiányát. Mivel a kormány nem tudta végrehajtani az egységes szabályozást, a leginkább érintett megyék (Torontál, Máramaros) szabályrendeletek kiadásával próbálták a hiányzó felsőbb rendelkezést pótolni. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az első útügyi koncepció 1883-ban került a törvényhatóság elé. A megyei úthálózat részleges kiépítésére ugyanis Kovács Kálmán az államépítészeti hivatal főmérnöke egy tervezetet javasolt. "Megyei Közmunka és a megyei utak kezelése" elnevezéssel került tárgyalásra először a szabályrendelet, amelyhez szorosan kapcsolódott a megyei úthálózat megállapításának és kiépítésének terve. Mindössze 14 megyei utat jelöltek meg, igaz hogy rövid idő múlva ezt még nyolccal kiegészítették. Az utak tervezete nagy vitát váltott ki. A különböző elképzelések nyílt teret kaptak a korabeli sajtóban is. A Szolnoki Híradóban bírálták az elképzelést mivel három fontosabb útirányt (Alsószentgyörgy-Felsőszentgyörgy, Szolnok-Karcag, Kőtelek-Besenyszög) kihagyott.

3 A hálózat lényegében a megyében az északi-déli és a kelet-nyugati irányba vezető utak vonalvezetését követte. Az első irány a Kunszentmárton-jászapáti út illetve a Mezőtúr-abádszalóki útvonal. Az útból mellékvonalak ágaztak el Jászdózsa, Jászárokszállás illetve Besenyszög, Tiszasüly felé. A kelet-nyugati irányba vezető útvonal a Fényszaru-Kunhegyes közti út. Ennek mellékága lett volna a JászapátiJászberény közti vonal. A törvényhatóság a javaslatot még nyolc útvonallal egészítette ki. Az eredeti elképzelés leghátrányosabban a Szolnoktól északra fekvő Tisza menti községeket (Nagykörű, Kőtelek, Szajol, Tiszapüspöki) érintette. Ezek a települések vasúttal sem rendelkeztek, így közlekedésük csak a közúton bonyolódott le. A tervezetet a törvényhatóság 1883. március 13-án tárgyalta. A megyei úthálózat jóváhagyását és a kőútépítések sorrendjét az 5/1883. kgy. határozat állapította meg. Ez - figyelembe véve a bírálatokat - már 29 megyei és 6 kiépítendő utat tartalmazott. A közmunka szabályozást "Szabályrendelet a megyei közmunka és a megyei utak kezeléséről" címmel fogadták el.

4 A szabályrendelet a közmunka kötelezettséget elsősorban megyei utak fenntartására írta elő. Kétféle közmunkát különböztetett meg, igás munkát melyet igavonó állatokkal kellett teljesíteni, és emberi erővel végzett kézi munkát. A lakosok Szolnoki Híradó, 1883. mára 8. 20. sz. SZML Törvényhatósági Bizottság iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 5/1883. (Továbbiakban: Törv. Biz. ir. Közgy. jkv.) 183