Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: Az útügyi igazgatás kialakulása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 181. o.
építkezések vezetése és a főszolgabírók által irányított munkák felülvizsgálata. A hivatalok székhelyét a kereskedelmi miniszter állapította meg. Az államépítészeti hivatalok feletti felügyeletet a közúti kerületi felügyelők teljesítették. Minden megye székhelyén megszervezték az államépítészeti hivatalt. l A hivatal élén a főmérnök állt, megfelelő számú műszaki és irodai személyzet végezte a munkát. Az államépítészeti hivatalok alkalmazottai állami tisztviselőnek számítottak, a hivatal vezetője egyben a törvényhatósági bizottság tagja is volt. Az útfenntartással kapcsolatos feladatok teljesítését már a megyében is útbiztosok és útkaparók látták el. Tevékenységükre még a későbbiekben visszatérünk. Az utak fenntartása az országos helyzethez hasonlóan közmunkával, illetve annak megváltásából eredő pénzügyi alapból történt. Ez a középkori robotra emlékeztető rendszer a kapitalista viszonyok térhódításával egyáltalán nem volt hatékony az utak jó karban tartásához. A közmunkát az 1862. évi 71.700 sz. helytartótanácsi rendelet, valamint a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium által kiadott 1867. évi 8.709. sz. utasítás szabályozta. A közmunka természetbeni ledolgozásánál két tényező volt, ami megmutatta ennek az egész behajtási rendszernek a korszerűtlenségét. Az egyik, hogy a közmunkára kötelezett (hacsak nem állt mellette vármegyei hajdú) hanyagul és rosszul dolgozott, a másik pedig az, hogy a kiépített utak javításához nem rendelkeztek szakértelemmel. A megye 1876-os megalakulásakor az útüggyel kapcsolatos dolgokat szinte csak a városi mérnök intézte. A fenntartóknak a legnagyobb gondot az okozta, hogy a három részen kint maradt közúti tartozásokat (Jászság, Nagykunság, Külső-Szolnok) hogyan lehetne a megyei közúti pénztárba hozni. 2 Már ekkor javasolták, hogy A hivatal működésével, szervezetével kapcsolatban keveset tudunk, mivel az államépítészeti hivatal iratanyaga rendkívül hiányos. A megye területén dolgozó mérnökökről több adattal rendelkezünk, elsősorban Nemes Gerzson kutatásai alapján. Ezek szerint 1847-ben még iß. Bedekovich Lőrinc a jászkerületi mérnök Öt követte Korponay Imre aki 1855 márciusában Jászberény város mérnöke. 1861 -ben Liptay Andor a városi mérnök A Jászkun Kerületek építési ügyeit Jászberényben az un. "Királyi Mérnöki Hivatal" intézte. Megszűnéséről a miniszter 1868-ban intézkedett. A Jászkun Kerületek közgyűlése 1867. május 28-án választotta meg a Jász-Kerületbe Horváth Farkast, a Kiskun-Kerületbe Endre Andort kerületi mérnökké. A Nagykun kerületnek 1868-tól Horkay Péter volt a mérnöke. Horváth Farkas 1870. szept. 23án lemondott, utódja Czettler Ferenc lett. Czettler állását 1876-ig a kerületek megszűnéséig töltötte be. (MEZNERICS Iván - TORDAY Lajos: A magyar közigazgatás szervei 1867-1937. Bp. 193.; NEMES Gerzson: A Zagyva és a Tamavölgy Jászkerületi vízügyeinek krónikája 1279-1876. Szolnok, 1981. 216217.) 1876. június 7-től Pum József a Jászkun Kerület mérnöke, majd szeptember 4-től kinevezik Jász-NagykunSzolnok vármegye tiszti mérnökének. Mellette dolgozott még 1876. szeptember 4-től Hám Ignác. Pum József hivatalból a Közigazgatási Bizottság munkájában is részt vett. {Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár. Jász-Nagykun-Szomok vármegye alispánja ir. Cs.9-15/1876. (Továbbiakban: SZML Alisp.ir.) 1907-ben a hivatal személyzete 14 főből állt. A hivatal főnöke, 6 mérnök, 3 napidíjas írnok, 3 kezelő tisztviselő és a hivatalszolga dolgozott a megyeháza épületében. (SZMLAlisp. ir. 7351/1907.) A közúti pénztárba elsősorban a közmunka megváltásából befolyt összeg került. Az 1883-as szabályrendelet útalapnak említi, amelynek bevételi forrása még a közmunka váltságdíj mellett a bírságpénzek és a vámbevételek. A dolgozatban 1890-ig közúti pénztárként említjük, mivel ténylegesen útalapot csak az úttörvény hozott létre. 182
