Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 11. (Szolnok, 1996)

TANULMÁNYOK - Hermann Róbert: Görgei és az önkéntes mozgó nemzetőrség szolnoki tábora 1848 szeptemberében / 103. o.

További problémát jelentett, hogy a négy őrnagy kerületeit nem határolták el egyértelműen. így eshetett meg, hogy Bereg megyétől nemcsak Görgei, hanem Máriássy János is követelte az önkénteseket.

182 Nem csoda tehát, hogy Görgei emlékirataiban is olyan röviden számolt be szolnoki ténykedéséről. 1850-5l-ben írott soraiból kicsendül a későbbi diadalmas hadvezér csalódottsága: "Előzetes számítás szerint a kerület mozgó nemzetőreinek létszáma körülbelül 5000 fő volt, kik (amint beszélték) már harcra készen állanak, hogy beosztatasuk után egy kevéssé begyakoroltatván, az ellenség ellen induljanak. De a hivatalosan kimutatott 5000 emberből egy egész hónap alatt alig tudtam hétszázat összeszedni, és közöttük a valódi önkéntesek száma alig haladta meg a százat!" S ezért is érthető, hogy a bátyja fiatalkorát és 1848-49-es tevékenységét három kötetben megörökítő Görgey István olyan röviden foglalkozik, ahogy ő maga fogalmazott, siklik át, a szolnoki seregszervezés eseményein. Holott ő a vonatkozó levéltári anyagok 80 %-ának volt birtokában, amikor munkáját megírta.

183 A kudarc érzetéhez hozzájárult az is, hogy ellentétben Ivánkával és Kosztolányival, akik 4-4 önkéntes zászlóaljjal vettek részt az 1848 szeptember-októberi hadműveletekben, Görgei csupán két (a jászkun, s a Máriássytól elvont szabolcsi) zászlóaljjal jelent meg a dunántúli hadszíntéren. Ozora után a jászkunokat a Délvidékre kellett küldenie, a szabolcsiak és a kassai tüzérek pedig Perczellel együtt vonultak Zala megyébe. Többi alakulatai közül a beregiek otthon maradtak, az ungiak Komáromban szolgáltak, az abaújiak, gömöriek, tornaiak, borsodiak, sárosiak, zempléniek, szepesiek és hevesiek a fel-dunai hadseregben, de nem egyesítették őket Görgei parancsnoksága alatt. Görgei tehát némi joggal írta néhány áthelyezési kérelem kapcsán október 25-én Nádosy Sándor ezredesnek, a Nemzetőrségi Haditanács elnökének: "Ezt Tőled méltánnyal kívánhatom, miután seregeimet annyira eldaraboltad, hogy azokkal és azokban az egész világ rendelkezik, csak én nem",^4 (Ez persze nem volt példátlan. A Kosztolányihoz tartozó zalaiak zászlóalja Perczelhez csatlakozott, s szintén e megyében harcoltak a soproniak, illetve a somogyiak egy része is. A baranyaiak az eszéki erődbe kerültek. Máriássytól pedig három törvényhatóság, Szabolcs megye, a Hajdú Kerület és Szeged város alakulatait is elvonták). A szervezés számszerű eredményei már korántsem olyan lehangolok. Ezek már nagyjából elérik a Dunán inneni és a dunántúli kerület összesített eredményeit, s jobbak, mint a tiszántúli kerületéi. LEHOCZKY T. 1899. 38-39. A megye ez esetben saját hatáskörében döntötte el, hogy a Tiszán inneni, s nem a tiszántúli kerülethez sorolja magát, ugyanis Görgei szept. 9-i és Máriássy 13-i levelét ugyanazon az ülésen targyalta. GÖRGEY A. 1988. I. köt. 140-141. MOL ONöHt 6671. 143