Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
TANULMÁNYOK - Örsi Julanna: A jászkun törvények megvalósulása a mindennapi gyakorlatban / 87. o.
szorgalmazzák. A jegyzőkönyvek pontos vezetésének ellenőrzésére egyre nagyobb gondot fordítanak a kerület irányítói. így a XVIII. század második felében az ügyek szaporodásával már különböző tartalmú protocollumok (tanácsülések jegyzőkönyve, inquitionális jegyzőkönyv, currentalis jegyzőkönyv) vezetése válik gyakorlattá. Ezek mellett megőrzik az iratokat, valamint mutatókat készítenek az írásos anyag könnyebb áttekinthetőségére. Mindemellett gondosan jegyzik az adózást, a közmunkát, végrehajtják az országos összeírásokat. Általában a XVIII. század első felében felfektetik az első protestáns anyakönyveket is. Bár van arra is példa, hogy ez megelőzi a település első községi protocollumát. Például Kunmadarason a XVII. század végétől kezdődik az anyakönyv. A Jászkun Kerületek tisztségviselői gondoskodnak arról, hogy mind a közgyűlések határozatai, mind a felsőbb (királyi, helytartótanácsi) rendeletek eljussanak a településekre. Az egyes kerületek kapitányai is számos intézkedést hoznak: ellenőrzik, végrehajtják a kerületi intézkedéseket, máskor segítik a kerületi rendeletek megszületését. A kerületi határozatok, rendszabások megalkotásához ugyanis a Hármas Kerület figyelembe veszi gyakran a helyi szokásokat, a kialakult gyakorlatot, máskor állásfoglalást, véleményt kér a települések elöljáróitól. Mindehhez szükség van egy nagyfokú írásbeliségre, a törvények ismeretére és a települések közötti rendszeres kapcsolattartásra. E kapcsolattartás a deputációk és a levelezések révén nemcsak az elöljárók, de a közmunkák (gátépítés, útjavítás, gabonaszállítás, sószállítás) valamint a katonáskodás révén a lakosok között is rendszeres volt. Ezt erősítették még a kiterjedt távolsági kereskedelem, majd a helyi vásártartás jogának megszerzésével a rendszeres országos és heti vásárok. E jól szervezett közigazgatás tehát egyre jobban támaszkodott az írásbeliségre. Egyre több írástudó van jelen a település lakói között. Míg a helység nótáriusa, papja a XVIII. század elején még más településről származik, de a helyi iskolák működésére egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek. így a század végére már kialakul a helyi értelmiség is. Az írásbeliség általánossá válására nemcsak a prókátorok, jegyzők számának növekedése, de a saját kezűleg írott kérvények, levelek, feljegyzések számszerű szaporodása is bizonyíték. Mindennek eredményeként igen gazdag és rendezett városi és kerületi levéltárak állnak a rendelkezésünkre. Ezen dokumentumok alapján jól rekonstruálható a tanácsok működése, de az egyének élete is. Mindebből kiderül, hogy az élet minden területe pontosan szabályozott. Mivel a törvényhozás elismerte, hogy a törvényhozással felruházott közhatóságok Statútumokat (közhatósági szabályrendeleteket) hozzanak létre, így a megyék, szabad királyi városok mellett a szabad kerületeknek is voltak Statútumai. Ezen szabályok érvényességének feltételei voltak: 1. törvényhatósággal felruházott közösségek alkossák, 2. egybehívott gyűlés fogadja el, 3. sem az országos törvénnyel vagy szokással, sem egyesek magánjogaival ne ellenkezzék, 4. az országos törvényhozás helybenhagyja. 2 ZLINSZKY Imre: /Átdolg.: REINER János/ A magyar magánjog mai érvényébe» különös tekintettel a gyakorlat igényeire. Bp. 1897. 44-45. 89
