Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

TANULMÁNYOK - Elek György: A karcagi templomépítés története 1793-1798 / 55. o.

Vasárnapi Napokon ... a Templom kerítésében csak a Puszta Ég alatt kéntelenítettek az Isteni Tiszteletet véghez vinni.

21 A gyülekezet és a város elöljárósága 1742-ben határozta el, hogy a tarthatatlan állapoton segíteni kell, 22 a következő év tavaszán az országos tilalom ellenére templomépítéshez fogtak. Őszre a föld színéig hozták az alapokat, 1744-ben már jócskán fennállottak a falak, amikor az Invalidus Ház adminisztrátora, Gosztonyi István, megérkezvén a városba, leállíttatta a munkálatokat. 23 Ezzel kezdődött 21. VARRÓ István, fol. 3-4. 22. VARRÓ István, fol. 4-5. 1742-ben "nagy Számú Téglákat, ahoz értő Mester emberekkel vettettetvén, égettetvén. Szükséges Meszet, Fát Vasat ottan-ottan meg szerezvén végezetre Ns. Szabad Királyi Debretzen Várossában lévő Kőműves Mester Csermák Ventzel Urammal a' fel tett Munkának Mívelésére meg is egyeztenek, minden öl kő-rakásért három-három Rhénes forintokban és Búza, s.v. Sertés, Vaj kész pénzen fellyül való Szerzésben és a ' Munkás Legények étellel 's bizonyos itallal való gazdálkodásában." 23 VARRÓ István, fol. 5-6. A tiltott építkezésről felvett jegyzőkönyv, amely a karcagi elöljárók vallomásait rögzítette, több értékes adatot is megőrzött. Prot. Ecclesiae Ref. Kardszag. I. fol. 11./ Az 1742. okt. 28-án /?/ kelt jegyzőkönyvben Nagy János karcagi lakos azt Vallja, hogy "Senkinek tanácsával és hírivei nem esett ezen Városban lévő toronnak magossabban égett léglákbúl való rakása, hanem az Tanácsnak és közönséges Lakosoknak meg egyezett akaraltyokból építtetett fel magossabban, mint annak előtte volt, azon okbúl is, hogy az Varasnak szándéka lévén az toronyban órát helyheztetni, de legkiváltképpen azon okbúl is, hogy az előtti Torony igen alacson lévén, az harang szó minden fele az Varasban éppen nem hallatott ... Debretzenben Lakozó Venczel Kőműves Mester építi azon tornyot, akivel közönségessen a Tanács alkudott munkájáért, jóllehet három forintokat kérvén ölétűl, de még tellyességgel az alkunak vége nem szakadott, mint hogy az Torony még /befejezve/ nincsen." A feltett kérdésekre valamennyi kihallgatott elöljáró ezt vallja, mindössze Sütő András főbíró egészíti ki a vallomását: "Jóllehet, hogy a Fges Udvarnak kegmes Resolutióit tutták, hogy abbéli Templomok in. Status quo maradgyanak ne építtessenek és ne újíttassanak, de mivel más szomszéd Vrgyében hasonló épületeket elkövettek ezekis azokra nézve cselekették." Az engedélyek megszerzése, és a tekintélyes büntetés lefizetése után, /vagy talán már közben/ folytatódtak a munkálatok. Bírák úrék 1746-ban már arról számolhattak be, hogy a templomot "úgy annyira meg építtettük, hogy csak ahoz kellendő és illendő karok. Székek és ablakok híjával vagyon, de tellyes szándékkal azon vagyunk, hogy ezen fogyatkozásokat is meg építtessük." Végülis 1755-ben készült el a templom. A falakat Csermák Vencel debreceni kőműves rakta, a tetőszerkezetet Lőrinc nevezetű szolnoki ács készítette, a templomi padokat, a karokat Asztalos /Bagi/ Gergely és Mihály kisújszállási ácsok faragták. A vasmunkát az 1745-ben Karcagra költözött Rimaszombati testvérek, János és Sámuel készítették el, a város első toronyórája szintén az ő munkájukat dicsérte. A templom körüli fakerítést 1754-55-ben Gőz István madarast ácsmester áhította fel. (KarcagújszáUásán tehát ebben az időben még nem élt, hasonló nagy munkákhoz is értő, megbízható iparos.) Korábban úgy véltük, hogy a régi, téglafallal körülvett templom alapjaira épült rá a későbbi évszázadokban /1743-1755 és 1793-1798/ a ma látható épület. Varró István néhány sora viszont megfontolásra késztet. Az 1744. évi tiltó parancs után ugyanis így kesereg: "A" fel tett Projectumok közzül mellyiket válasszad leghasznosabbnak szomorú Ekklésia? Még a

K romladozásban való Templom fenn áll, abban az Isteni Tisztelet gyakoroltatik ..." Az építkezés megkezdésével tehát a régi épületet nem bontották le. Ekkor az új alapok már elkészültek, vagyis templomaink nem épülhettek egymásra. 1793-ban viszont "A" Templomnak való hely meg nézettetett, melly is akképpen határoztatott, hogy a' Templom a' Janovits Mihály Kereskedő Boltjának és azt meg előző épületeknek sorjába ... az úttzára hagyattasson, hosszára a' mostani Templomra dűlvén ...". (Ez a helymeghatározás a jelenlegi Horváth Ferenc utca, Madarasi út és Táncsics krt. által bezárt hatalmas háromszög alakú területet jelölheti.) A kommunitás viszont más véleményen volt, mert egy hét múlva már azt határozzák, hogy "a' Templom hellyé a' mostani régi Templomunk hellyére mérettessen ..." /SZML Karcag, Prot. 1793. júli. 17. és jól. 25./ A mai református templom tehát nem a 16. századi épület helyén áll. 59