Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
ADATTÁR - Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok megyére vonatkozó regeszták Illéssy János hagyatékából / 285. o.
dénár, 56 kaszáló, 3 frt 36 dénár kaszálópénz; Inokáról vegyes búza 10 1/2 , árpa 2 pozsonyi mérő, 2 kas méh, méhért pénz 20 dénár, 8 kaszáló, 48 dénár kaszálópénz; Kecskéről vegyes búza 105, árpa 23 1/2, zab 2 pozsonyi mérő, 116 juh, 111 bárány, bárányért pénz 8 frt 32 dénár, pénz méhért 40 dénár, kaszálópénz 2 frt 16 dénár; Tószegről vegyes búza 140, árpa 62 pozsonyi mérő, köles 9 mérő, 235 juh, 233 bárány, báránypénz 17 frt 49 dénár, kaszálópénz 2 frt 58 dénár; Abonyból vegyes búza 184 1/4, árpa 60, zab 3, köles 3 pozsonyi mérő, 210 juh, 197 bárány, báránypénz 14 frt 40 dénár, kaszálópénz 2 frt 52 dénár; Szolnokból, csak a lakosok , a katonákat nem számítva, vegyes búza 257, árpa 236 pozsonyi mérő, 301 juh, 223 bárány, báránypénz 16 frt 12 1/2 dénár, kaszálópénz 8 frt 70 dénár; Jánoshidáról, puszta Kérrel, vegyes búza 360, árpa 162 pozsonyi mérő, 358 juh, 358 bárány, 23 frt 30 1/2 dénár, báránypénz, 1 frt 90 dénár méhpénz, 9 frt 66 dénár kaszálópénz; Vezsenyből vegyes búza 37, árpa 40 1/2 mérő, 78 juh, 78 bárány, 5 frt 63 dénár báránypénz, 50 dénár méhpénz, 48 dénár kaszálópénz; Paládics pusztát a szolnoki katonák mívelik, de tizedet nem akarnak adni; Tisza Túr évi árendát fizet. (Pozs. kam. lev. II sor.) 1717. február 2. Zennegg jelenti, hogy Metokovicz provizor szerint 30 szolnoki polgár odahagyta házát, földjét és elköltözött, mert a katonaság zaklatásait, a sok anyagi megterheltetést, betömlöcöztetést tovább már nem állhatták. Ugyanezért tavaly már 36 polgár hagyta el Szolnokot, végre is tenni kell már valamit erélyesen, különben a kincstárnak ez a városa, mely eddig tisztességesen jövedelmezett, teljesen lakatlan lesz. Március 23-án a szolnoki provizor panaszolja, hogy míg hivatalos ügyben távoljárt, Willer sómázsáló, aki Salgari özvegyét vette nőül, a provizori lakás kertjéből az állítólag Salgári által ültetett gyümölcsfákat kiásatta és mint jogos tulajdonát, elvitette; a harmincadnál alkalmazott Lautner Mátyás tisztviselőt, aki mint Metokovicz helyettese, arra figyelmeztette, hogy várja be Metokovicz hazaérkezését, gyalázó szavakkal illette, sőt a hivatalos helyiségből bottal kikergette. Április 20-án jelenti Zennegg, hogy Metokovicz meghallván , hogy a provizorságot véglegesen nem nyerheti el, hivatalát átadta Kilián obequitatornak és Leuthner Mátyás írnoknak, maga pedig elment a váci püspökséghez provizornak. Minthogy a szolnoki viszonyok zavarosak s az ottani nép sok zaklatásnak van kitéve, kívánatos, hogy a kinevezett Szélessi a szolnoki tiszttartóságot minél előbb foglalja el. Április 30-án a szolnokiak kérik Zennegget, hogy a tizedet engedje el, igen nyomorúságos helyzetben vannak, az egész Galbis ezred a nyakukon élősködik, nekik kell ellátni mindennel. A múlt napokban az ágyúkat minden segítség nélkül ők szállították el Nagy Váradról s hogy terheink szaporodjanak, még egy ezred van készülőben hozzájuk jönni. Július 6-án Zennegg jelenti, hogy a Szolnokra kinevezett Szélessy Imrét utasította, hogy a szökevény szolnokiakat szólítsa fel a visszatérésre, mit ha nem tennének, vagyonukat foglalja el a kincstár részére. Szélessy jelenti, hogy amikor Szolnokra érkezett, éppen 15 szekérrel útra készen állott egy új csapat. Kérdésére, hogy miért mentek és mennek el, mondták, hogy elég okuk van rá, mert 3-4 német lakik egy-egy háznépen, lopják, verik a népet; katona és hajdú rend az ő árendás pusztájukat szabadosabban kaszálja, mint ők maguk, kocsmai jövedelmüket a "sós urak" és a várbeli tisztek elhúzzák, segítséget sehol se várhatnak, csak az utasoknak adott hús és 304
