Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

TANULMÁNYOK - Cseh János: Római kori sütőkemence Rákóczifalván / 9. o.

A telepobjektum leírása A gödör északi-déli fekvésű volt - hossztengelye cca. 15°-kal tért el északnyugat ill. délkelet felé. 430 x 300 cm nagyságú, szabályosnak mondható téglalap formájúként rajzolódott ki, az északi oldalon "szögletesebb" sarkokkal, a délin nagy ívben lekerekedően. A hosszabbik falak (tehát a nyugati és a keleti), valamint az északi kissé egyenetlenül ill. "nyílegyenesen" futott/ak/, s valamelyest ferdén, különböző szögben mélyedtek. Az objektum vízszintes aljára 50 cm mélyen leltünk a szelvényrábontás szintjétől számítva. Északi felében egy kemence maradványait bontottuk ki, déli felében pedig az ehhez kapcsolódó tüzelőgödröt. A kemencét minden valószínűség szerint külön építették meg a háznagyságú gödörben (éppen ez adja különlegességét - érdekességét), mivel bizonyos, hogy nem függött össze annak oldalfalával - 30-70 cm köztes távolság -, és agyagszerű anyaga is eltért a szűzföldtől. Kerek-ovális alakú volt, nyugat-keleti tengelye mentén 170 cm-t, észak-déli középvonala esetében pedig 140+5-10 cm-t mértünk (az utóbbi adat a száj rész töredékessége miatt bizonytalan). Megmaradt falának magassága a gödör fenekétől mérve 30 cm-t, a platnitól számítva 20 cm-t tett ki, vastagsága 10+1-2 cm-t. A boltozat fala 2-3 cm szélességben égett ki vörösre. A "kupola" felső részének darabjait a platni felett bontottuk ki, mintegy arra omolva. A töredezett elöl hiányzó sütőfelület és az oldalfal találkozásánál szélesebb-keskenyebb sávban húzódó faszenes csíkot figyeltünk meg. Az épségben ránkmaradt hátsó részen jól tanulmányozható volt a sütőfelület szerkezete. A 2-3cm között változó vastagságú, fölül élénkebb vörösre, alul sötétbarna-fekete színűre égett platni/plattni alatt egy átlagosan 5 cm vastag sárga agyagos réteg volt. Ezt szorosan egymás mellé, helyenként egymás fölé is rakott cserepek 2-3 cm-es sztrátuma követte. A kizárólag szarmata edénytöredékekből és néhány kődarabból álló jelenség egy, az egész kemence bázisát adó, 8-10 cm magas agyagos tömbön helyezkedett el. A cseréprétegnél megfigyeltük, hogy a fragmentumok jóval a kemencefal alá is benyúlnak. A nyilvánvalóan főként sütésre rendeltetett építmény előtt egy, a gödör fenekétől 10 cm-ig mélyülő, teljesen szabálytalan alakú, egyenes aljú, a kemence és a nyugati oldalfal közé is betüremkedő "teknőt" tártunk föl az egész objektum töltelékföldjétől elütő, sötétebb színű feltöltődéssel. Érthető, hogy különösen a kemenceszáj felé eső részen mutatkozott sok hamu és faszén. Ezen munkagödör egyik szögletében kerek, kb. 40 cm átmérőjű és 8 cm mély beásás helyezkedett el (3-6. kép, az utóbbi az építmény rekonstrukciója). 12