Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)
TANULMÁNYOK - Vadász István: Mezővárosok lakosságának exogám házasságkötési kapcsolatai a Közép-Tiszavidéken a XIX. század közepén / 109. o.
36, Igrici: 33, Ároktő: 28, Mezőnagymihály: 22): ezen falvak jellemzői az egész Közép-Tiszavidéken a legmagasabb értékeket képviselik. További 7 hely házasságkötési kapcsolatában is elsődleges szerepe van Mezőcsátnak (Nemesbikk, Hejőpapi, Palkonya, Oszlár, Gelej, Mezőkeresztes és Tiszadorogma). A mezőváros 12 településből álló házasságkötési vonzáskörzete tehát szinte már a XIX. század első felében övezetekre osztható: egy igen intenzív kapcsolatteremtéssel rendelkező belső, és egy kisebb intenzitású külső övre. Ez a jelenség kétségkívül egyedinek tekinthető a vizsgált térségben. Tiszafüreden a református egyház házasságkötési anyakönyve szerint 1.095 házasság köttetett: Ezek közül 213 esetben egy helybeli és egy vidéki fél között történt a párválasztás. Ebben az időszakban a mezőváros lakói 62 falu, lakott hely népességével kerültek kapcsolatba: ez a településszám az egész Közép-Tiszavidéken a legmagasabb a református vallásúak között. Mindössze 9 olyan település van (Tiszaszőlős, Poroszló, Tiszaigar, Tiszaszentimre, Kunmadaras, Tiszacsege, Tiszavalk, Andornak és Átány), ahol a házasságkötési mutató meghaladja a 4,00 párválasztás/település értéket. További 9 hely 3,00-4,00 közötti mutatóval rendelkezik (Tiszaderzs, Nádudvar, Debrecen, Balmazújváros, Heves, Tiszanána, Kócs-puszta, Tiszaroff és Kunhegyes). Igen nagy azon települések száma, melyek 1-2 házasságkötési kapcsolatot létesítettek a vizsgált időszakban a Tisza partján lévő, az átkelőhely mellett fekvő mezőváros lakosságával. Sajátosságánál fogva külön ki kell emelnem néhány igen távoli területet: települést vagy vármegyét (pl. Máramaros, Sáros, Zemplén, Bereg, Bihar vármegye, illetve Máramarossziget, Úrmező, Técső, Barabás, Mihályfalva települések). Az ezen területek felé irányuló kapcsolatok esetében ugyanis a vizsgált időszakban nemes családok közötti házasságkötést figyelhettünk meg. A vizsgált időszakban, a legpontosabban vezetett tiszafüredi református egyházi anyakönyvekből az is kiderült, hogy a 213 vidéki házasuló félről 125 esetben jegyezték fel, hogy "... most Füreden lakó (vagy szolgáló, de .../ároktői, csegei, tiszaigari stb) születésű ...". Tehát a szóban forgó személy már korábban Tiszafüredre jött, munkát vállalni, esetleg már szülei korábban beköltöztek: itt tehát migrációról, bevándorlásról, betelepedésről van szó. Kunmadarason és Poroszlón a vidéki házasságkötések aránya igen alacsony, 10 % alatti. Kunmadaras református lakossága a vizsgált időszakban 2.228 új házasságkötésnek lehetett szemtanúja: ezek közül 219 esetben volt az egyik fél vidéki. Összesen 42 település lakosságával került házasságkötési kapcsolatba a nagykun mezőváros, de ebben a település csoportban 22 olyan falu mezőváros van, amelyekben csak l-l esetben történt házasságkötési kapcsolatfelvétel a XIX. század kiválasztott időszakában. Húsz település tehát 2,00 vagy ettől nagyobb házasságkötés/település mutatóval jellemezhető, tíz falu vagy mezőváros mutatója viszont a 4,00 párválasztás/település értéket is meghaladj ( Kunhegyes. 31, Karcag: 30, Tiszaszőlős: 24, Tiszaszentimre: 23, Kisújszállás: 21, Tiszaderzs: 14, Tiszafüred: 14, Tiszaigar: 8, Debrecen: 5, Nádudvar: 5). A házasságkötési kapcsolatrendszer térbeli megoszlása igen érdekes képet mutat. A tíz legintenzívebben kötődő hely adja a vidéki házasságkötések 79,9 %-át (175 házasság). 123
