Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 10. (Szolnok, 1995)

TANULMÁNYOK - Vadász István: Mezővárosok lakosságának exogám házasságkötési kapcsolatai a Közép-Tiszavidéken a XIX. század közepén / 109. o.

VADÁSZ ISTVÁN MEZŐVÁROSOK LAKOSSÁGÁNAK EXOGÁM HÁZASSÁGKÖTÉSI KAPCSOLATAI A KÖZÉP-TISZAVIDÉKEN A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉN + I. Bevezetés Egy-egy területen a lakosság házasságkötési szokásainak alakulásával, annak vizsgálatával egyre több társadalomtudományi szakág (pl. szociológia, néprajz, társadalom-földrajz) foglalkozik. Ezek az elemzések alkalmasak arra, hogy megállapításokat tegyünk egy település vagy egy kistáj lakosságának eredetét, származási helyét, a betelepülés irányát és méretét illetően. A más település lakóival kötött házasságkötések elemzése ugyanakkor a települések közötti térkapcsolatok vizsgálata során is igen fontos tényezővé válhat: az exogám házasságkötések gyakorisága, irányultsága egy térségen belül viszonylag állandósult vonzásviszonyokat is feltételez. Feltevésem szerint a településhálózat differenciálódásának kezdeti szakaszában (=a falvak és városok elkülönülésének bizonyos korszakában) a lakóhelyi és születési hely szerinti exogámia egy központtá való település kiemelkedését is elősegítheti, sőt a "központ-vidék" kapcsolat alakulásának meghatározó eleme lehet. A településtudományok hazai művelői történeti (BÁCSKAI V. - NAGY L. 1984., EPERJESSY G. 1967.) és társadalomföldrajzi munkák (BELUSZKY P. 1981., 1990) tucatjaiban értékelték a magyarországi településhálózat alakulását. Külön kiemelve, hogy a településállomány differenciálódása, a központállomány hierarchizálódása nem volt mindenhol azonos időben, azonos módon lejátszódó folyamat. Ilyen bizonytalan központállományú, gyengén hierarchizált központokkal rendelkező terület az Alföldön a Közép-Tiszavidék: a Heves-Mezőcsát-PolgárBalmazújváros-Kunmadaras-Kunhegyes által határolt térség. Erre a vidékre nem alkalmazható a "történelmi táj" (FARAGÓ T. 1984.) megjelölés; a területi kiváltságokat, jogi helyzetet illetően is nagy eltérés van az egyes települések között (lásd: Kunhegyes, Kunmadaras). Az azonos táji adottságok mellett azonban a "határzóna jelleg", a "periferikus fekvés", a mindenkori növekedési "pólusoktól" való távoli fekvés évszázados érvényesülése mégis a térség legfontosabb közös jellemzőjét adja. Ezen a megyényi méretű, mintegy 70-80 települést magába foglaló területen a XIX. század elejére 7 mezőváros (Heves, Kunhegyes, Kunmadaras, Mezőcsát, Tiszafüred, Polgár és Poroszló) alakult ki. Ezek a "kismezővárosok" sem népességük + A tanulmány az OTKA-tárnogatás keretében készült (T-4448). 109