Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A kunszentmártoni rév és híd története / 81. o.

művek száma naponta 600 körül mozgott. Tiszaug ebben az időben már a Tiszazug egyik legjelentősebb átkelőhelye. Ezt a szerepet fokozatosan vette át Cibakházától. Jelentősége különösen azután nőtt meg, hogy 1896-ban átadták a Kecskemét-Lakitelek-Tiszaug közti vasutat, amely a Tisza folyó jobb partján a Tiszauggal szemben lévő oldalon érte el végcélját. Kecskemét igyekezett vonzáskörzetébe kapcsolni a Tiszazugot, hogy fejlődő gyáripara számára jelentős nyersanyagbázis legyen. A tiszaugi átkelőhelynél a falutól északra lévő közforgalmú révet Tiszaug Kecskemét városával közösen üzemeltette. A Tiszazug községei már a múlt század végén felismerték a vasúiban rejlő lehetőségeket, ezért jelentős összegek felajánlásával tervezték a Tiszaug-kunszentmártoni vasút megépítését, ez azonban csak az 1950-es években valósult meg. Addig a Kunszentmárton-Tiszaug közti forgalom lebonyolítása teljes egészében a közútra hárult. Jelentős forgalom bonyolódott le a Kunszentmártontól Szentesre vezető úton. A község a transzverzális út jóvoltából közvetlenül kapcsolatba került két megyeszékhellyel is. Az út dél felé vezető szakaszán elérhetővé vált Szentes, amely ebben az időben a szomszédos Csongrád megye központja volt. Délkelet felé ugyancsak ezen az úton juthattak el Gyulára, Békés megye székhelyére. A Tiszazug települései az I. transzverzális út forgalmához a kunszentmártoni átkelőhely segítségével kapcsolódtak. Itt még a századforduló után is fahídon ment át az országút forgalma. A XX. század elején még sok helyen álltak az országban fahidak, Zentán, Aradon, Záhonyban, de ezek felett jórészt eljárt az idő. A közutakon megjelentek a belsőégésű motorokkal felszerelt járművek, amelyeknek szélessége és tengely-nyomása egyre növekedett. A faszerkezetű hidak ezeknek a követelményeknek már nem feleltek meg. Új, korszerű vas- és vasbeton szerkezetű hidakra volt szükség. Az első világháború után az ország még elszenvedte a román királyi hadsereg hadmozdulatait. A románok a vörös hadsereggel vívott harcok során a stratégiai szükségleten jóval túlmenő mértékben pusztították el hídjainkat. A román megszállók 1919. ápr. 30-án foglalták el Kunszentmártont. A rablás, rekvirálás, megtorlások mellett súlyos csapást jelentett a közlekedésre a Körösön lévő híd felégetése. A száhagyomány szerint azért gyújtották fel a hidat, mert egy vöröskatona a híd füzeseiben egy nem létező századot vezényelt. A transzverzális út és a Tiszazug településeinek összeköttetése nem szünetelhetett, ezért a megszálló csapatok kivonulása után a község fahidat építtet , melyet rövidesen jégzajlás sodort el. Ezután egy ún. „cérnahidat ' építettek, mely közvetlenül a vízre feküdt fel. Ezt 1922. dec. Cl 23-án ismét jégzajlás vitte el. 48 SZML KL ir. 36/1897. 49 ERDOSI Ferenc: A gazdasági- településhálózati adottságok és a gazdaságpolitika szerepe az Alföld vasúti fővonalhálózata térszerkezetének alakulásában a XIX. században. In: Alföldi tanulmányok. IX. k. Békéscsaba, 1985. 169-171. 50 Adatok ... 571. Kunszentmártoni Híradó, 1925. 38. sz. 52 TI Uo. 93