Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Szikszai Mihály: A kunszentmártoni rév és híd története / 81. o.
szén Kunszentmártonnál volt a „via commercialis következő átkelőhelye a Körösön. Itt többirányú elágazást lehet feltételezni. Az egyik fő útirány a Körös-Tisza-Maros szögön keresztül ment Lippán át Daciába. Varsány jelentős helynek számított, amit az is bizonyít, hogy uralkodóink midőn Erdélybe illetve a Délvidékre utaztak, többnyire nem Szolnoknál hanem Tiszavarsánynál keltek át a Tiszán. A jobb parton fekvő Tiszavárkony és a vele szemben a bal parton fekvő Tiszavarsány kiemelkedő partjaik miatt is ideális helyet kínáltak az átkelésre. A Képes Krónika szerint 1051-ben itt játszódott le a ,,korona és kard" jelenet András király és Béla herceg között. 1103-ban Könyves Kálmán és Álmos herceg vonultak fel csapataikkal a folyam két oldalán. 1459-ben Mátyás a kibékülés reményében a rév közelében találkozott nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal. 1514-ben Dózsa itt kelt át seregével a Tiszán. 1537-ben János király, 1541-ben pedig Izabella királynő kelt át Varsánynál kíséretével. Karácsonyi János — Békés megye történetírója — szerint a középkorban két fontos kereskedelmi út vezetett keresztül ezen a vidéken . Az egyik a Tiszavarsány—Bánréve—Mezőszentmiklós—Gyula-Simánd —Lippa útvonal. A másik Szolnokról —Mezőtúron—Póhalmán—Simaszigeten-Kiskárolyon-Szeghalmon-Csökmőn át Nagyváradra tartott. Mindkét útvonal az ország belsejéből az erdélyi hegyeken át vezető átjárók felé haladt. A Gyula-Simánd—Lippa közötti út jelentőségéhez hozzájárult, hogy a tordai sóbányákban kibányászott sótömböket a Maroson szállították a hegyek lábánál fekvő Uppára, majd innen került az Alföldre, valamint az ország többi részébe. Kezdetben az ország belseje felé haladó utak legfontosabb átkelőhelye a Tisza—Körös szögben Szarvasnál volt. A szarvasi rév első említése 1469-ből származik. A török hódoltság idején a hódítók a szolnok-gyulai út átkelőhelyének védelmére alkalmasnak tartották és 1598 előtt hatalmas palánkvárat építettek. 1646 után a szétrombolt palánkot a török újra felépítette, majd a Körös folyón egy hidat is készítettek. A török uralom alatt az Alföld egyik fontos árucikke a Tiszántúlról a nyugati országokba irányuló szarvasmarha lett, melyet nagy tömegben hajtottak át a Körösön és a Tisza folyón. 1679-ben Thököly kurucai Teleki Mihályhoz írt levelükben kérik, szóljon érdekükben a töröknél, hogy a szarvasi hídon kelhessenek át. Apafi Mihály erdélyi fejedelem 1683-ban Bécs ostromáról visszafelé tartván seregével október 22én jött át a szarvasi hídon. A Tiszavarsánytól Kunszentmártonig vezető út a következőképpen haladt a Tisza bal partján. Varsánytól dél felé indult Martfűhöz, majd Tiszaföldvártól keletre haladt tovább az árvízmentes szinten Kunszentmárton felé. Az út Varsány-Kunszentmárton között (1-2 km-es vizenyős, szikes szakaszt nem számítva) vízmentes, középkötött talajon vezetett keresztül. Ennek a talajnak jellegzetessége, hogy esős évszak idején nem képződött rajta olyan ragadós süppedős sár, mint a Szolnok alatt fekvő 3 HAVASSY Péter: Adatok a Tiszazug Mohács előtti történeti földrajzához. In: 10 éves a Tiszazug kutatása. Szerk.: SZABÓ László. Szolnok, 1981. 43-44. KARÁCSONYI János: Békés vármegye története. I. köt. - Gyula, 1896. 247. CZKGLÉDI Iinre: Békés megyei utak. Békéscsaba, 1986. 9. 82
