Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.

vetkeztetnünk egy 1818. szeptember 20-i hirdetmény alapján, amelyben hírül adták, hogy a középső csürhéről elveszett két tavaszi koca, s a középső jelző használata egyértelművé teszi, hogy abban az évben három csürhét kellett szervezzenek. A tavaszt megelőzően a sertések a rétet járták, s áprilisban, amikor oda a ménest és a gulyákat hajtották ki az Ugarukra és a közönséges Pascuumra szorultak. Az ugar legeltetésére utalhat az az 1826. május l-l hirdetmény is, mely arra utasította az összes földet bíró gazdát, hogy az tegnapi napon ki osztatott Urbariaiis földjét fel borozdallya, míglen a hantsikok széjjel nem szúratnak, vagy a (nyilvánvalóan ott legelő) Sertések által el nem rontatnak. Augusztus hóban a kengyeli árendások sertései, feltehetően a communitás csürhéi is, a tarlókon legeltek, amelyet a következő, 1822. augusztus 4-én kelt hirdetmény bizonyít: A kengyel laposson senki a sertésseit ne legeltesse hogy ot fenn a M(é)l(tósá)gos Uraság(na)k, sem pedig a Város(na)k nádjában kárt ne tsinállyonak, ha ot meg itatyák azonnal fel hajtsák a Tallóra, külön iben ha szót nem fogadnak, és engedetlenkednek a Sertésseik agyon lövöldöz tétnek, akkoron senki sem vessen senkire. A tenyésztett sertések fajtáiról a feljegyzések nem árulnak el szinte semmit. Csupán arra van adatunk, egy 1829. április 5-i hirdetmény alapján, hogy nemes Lászlófy Ur fegyverneki gazdaságából április 8-án a törökszentmiklósi gazdák számára többek között igen hízékony török fajta mangalicza sertések-et árvereztek el. Az elveszett sertésekről szóló bejegyzések alapján azt is megállapíthatjuk, hogy az állatokat kor és nem szerint különböztették meg. Nem szerint kocza és kan, kor szerint malacz (téli, tavaszi), süldő és öreg sertéseket említenek a hirdetményekben. Az állatok testi megkülönböztető jegyeit is megfogalmazták, pl. elveszett veress kan-t és göndör vad szőrű koca malacot is kerestek. Az elveszett sertések egyik része jegytelen volt, míg másik részét tulajdonjeggyel, füljegyekkel is megkülönböztették. így pl. 1818. szeptember 27-én a Kondás elől egy kan és 3 kocza veszett el, ketteje öreg, kettő süldő, a bal fülökből előli van kivéve, a jobból hátul. A már említett, 1818. október 11-én keresett göndör szőrű koca malac bal füle Á(\)os volt, a jobb pedig felfelé csapott. Az elöljáróság minden évben megalkudott egy-egy olyan „szakemberrel, aki a sertéseket ivartalanította. A kigyűjtött adatok az 1822., 1823., 1826., 1828., 1829. és 1830. évre vonatkoznak. A bejegyzések alapján a beavatkozás elvégzésére nagyjából azonos időpontban került sor: 1822-ben április 14-ét, 1823-ban április 13-át, 1826-ban április 16-át, 1829-ben április 5-ét és 1830-ban április 4-ét követő héten. Csupán egy alkalommal, 1828-ban fogadott fel az elöljáróság decemberben sertés herélőt, mivel a régi sok kárt tett volt már. A hirdetmények nem adnak egyértelmű választ arra, hogy a sertés herélő mely nemű egyedeket ivartalanította. Feltehetően mind a kettőt, ugyanis 1822-ben és 1830-ban a kocza sertések herélésére nézve tétetett meg az alku, 1826-ban pedig a Miskároló által heréitettek a sertések, az Alvégesi Sertések a Fejér lónál, az fel végesi pedig a Tarka ló vendég fogadónál. 110 1818. szeptember 20-i ós 27-i, október 11-i, 1822. augusztus 4-i, 1826. április 9-i, május 7-i és 1829. április 5-i hirdetmény. 77