Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Selmeczi László: A dobolási hirdetmények néprajzi adatai Törökszentmiklós paraszti állattartásáról (1818-1830) / 55. o.

összeíráskor Törökszentmiklóson 213 2/3 telket tett ki az úrbéri telekmennyiség, amelyen 391 telkes jobbágy és 807 házas zsellér gazdálkodott. Az úrbéres szántóföld 5796 kishold volt. A földesúr a maga számára majorsági földeket különített el. Az Almássy család birtokában lévő majorsági szántóföldek kiterjedése 1788-ban a következő volt: a város saját határában 650 kh, Kengyel pusztán 6175 kh, Szenttamáson 548 kh és Tenyőn 2213 kh. CSEH GÉZA, SOÓS IMRE és SZABÓ LÁSZLÓ bizonyítottnak látják, mint Törökszentmiklósra jellemző sajátosságot, hogy a robotmunkára alapozott majorságok korszerűbb gazdálkodása a jobbágyi-paraszti gazdálkodást közvetlenül is befolyásolta. Ti. a földesúr arra törekedett, hogy a jobbágyai a művelésbe bekerülő legújabb növényeket is megtermeljék, s a szarvasmarhatartástól a méhészetig minden állat tenyésztésével foglalkozzanak. A törökszentmiklósi jobbágyok 1774. évi panaszbeadványa alapján ismert, hogy a legnagyobb gazda is mintegy két köböl gabonát tudott elvetni, de a kaszálónak szűkében volt a földesúri elkülönözés miatt. Kukoricát nemcsak a majorsági földeken, hanem a maguk telkén is vetettek. A kukorica mellett a szőlő, a dinnye, a répa és a gyümölcs termesztését és dézsmakötelezettségét említették. A földesúr a szarvasmarha és a ló mellett jelentős hasznot vett a juhtartásból és a méhészkedésből. 1784-ben Törökszentmiklós elöljárósága a jobbágyok kezén 445 hold szántót és 850 kapás szőlőt talált. Az állatállomány akkor 648 jármos ökörből, 490 fejős tehénből, 1044 hámos lóból, 463 meddő marhából, 59 méneses lóból, 440 tinóból, 131 csikóból, 446 kétesztendős borjúból, 409 sertésből és 6338 már eladóra való juhból állott. Az 1850. évi országos összeírás szerint a településen a lakosok birtokában 192 egy-, 69 két- és 17 hároméves csikó, 43 csődör, 988 kanca, 1033 herélt, összesen 2341 ló, 26 öszvér és szamár, 679 ökör és bika, 1315 tehén, összesen 1994 szarvasmarha és 11656 juh volt. 1786-1789 között a település határterülete művelési ágak szerint a következőképpen oszlott meg: szántó 15543 kh, rét 27337 kh, kert 44 kh, legelő 8232 kh, szőlő 255 kh. Az 1852. évi statisztika a településen 21453 kh szántót, 5198 kh rétet és kertet, 13969 kh legelőt, 257 kh szőlőt, 30 kh nádast és 6245 kh terméketlen területet mutatott ki. FÉNYES ELEK 1837-ben a település gazdálkodását a következőképpen jellemezte: ,, ... nagy kiterjedésű határa termékeny fekete földből áll, legelője, rétje bőven lévén, a marha, juh, ló, sertés tenyésztés igen nagy fontosságú; szőlőskertéi közönséges bort teremnek. Szenttamás pusztát gazdag határával jellemezte, s az ott folyó földesúri gobölyhizlalásról, míg Tenyővel kapcsolatban az urasági ménesről emlékezett meg. Másutt azt emelte ki, hogy „Törökszentmiklós is gyönyörű ökröket nevel, de a marha hizlalás és bika tenyésztés főképpen a pusztákon divatozik."

3 Fényes a határterületet, 1200 négyszögölével számítva, 24700 holdra tette. 2 CSEH-SOÓS-SZABÓ, 1989. 759. 3 , , , . FÉNYES Elek: Magyar Országnak, 's a' hozza tartozó tartományoknak mostani allapotja statistikai és geographiai tekintetben. III. köt. Pest, 1837. 220., 229.; FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. 218. 5b