Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - B. Huszár Éva: A Heves megyei Tisza-szakasz változásai 18-19. századi térképek tükrében / 31. o.

Vélhetjük, hogy a szinte azonos készítési idő alig engedi meg, hogy mederváltozások kimutathatók legyenek. Ha pontosak akarunk lenni, akkor 12 év különbséget találunk a két felvétel között. Ez alatt az idő alatt is medereltolódást láthatunk Tiszafüredtől ÉNY-ra, kanyarulat lesiklás formájában, medereltolódást egyenes szakaszon ugyanitt, valamint Tiszaszőlőstől ÉNY-ra. Mindkettő legnagyobb mértéke 200 m. 100—150 m-es kanyarulat eltolódás Kisköre alatt is kimutatható a megyehatárig. Módosult a Nagy Morotva (Tiszahalász felett) helyzete. Egyéb változások nem kívánnak megemlítést, az viszont igen, hogy a 19. század közepe már az az időszak, mely után az emberi beavatkozás, szűk lehetőségek közé szorítja a folyó természetes mederképző energiáját. A 4. ábra a II. és a III. katonai felvétel összevetése. Fenti megállapításunk a folyó mederképző energiájának korlátozására vonatkozóan már elsősorban a III. katonai felvétel idejére a lehetséges mértékig áll. A kél felvétel között 19-29 év telt el. A megyei szakaszon a folyó természetes munkájával létrehozott hosszváltozást máinem látunk, de a két felvétel között eltelt időben újabb kanyarátvágások valósultak meg: Tiszafüredtől ENY-ra , valamint az abádi kanyarban. . Az új átvágásokat még nem vette birtokába a víz, ehhez több évre van szükség, sőt mérhető kanyarulat módosulásokat rögzít a partélek összevetése. Oldalirányban 1 50 m-ig láthatunk módosulást elsősorban az abádi és a kiskörei-tiszaburai kanyarban. Kanyarulat lecsúszás is érzékelhető 100 m körüli értékben a cseröközi- és a kiskörei kanyarban. Ezek a módosulások a két térkép készítése közötti szűk intervallumot tekintve nem is csekély mértékűek. Arra mutatnak, hogy a természetes erők működését hosszútávon lehet csak akadályozni, de valójában azt teljesen megszüntetni nem lehet. A III. katonai felvétel idejére a víz és a hajózás útját növelő kanyarulatok levágása befejeződött a Heves megyei Tisza-szakaszon. Az a fokok, erek. tavak, lápos mocsarak alkotta ökológiai egység, mely ezidáig a rétgazdálkodást, rideg állattartást, halászatot megtartotta, - megszűnt. Átalakított földrajzi környezet, kultúrtáj jött létre és ez megváltoztatta a környék természetföldrajzi alapját , benne a Tiszát. Itt a II. katonai felvétellel kapcsolatban csak azt a változást ismertetjük, melyeket az 1. ábra kapcsán nem említettünk meg, tehát a kanyarulat átvágásokat már nem érintjük. A Lányi térkép tervezett átvágásait pedig zavaró lett volna bejelölni. Az átvágások után a holtmedrek hosszabb idő távlatában elkeskenyednek. A térképek összehasonlításához rekonstrukciót nem végeztünk csak azonos méretarányra hozás volt szükséges az összehasonlíthatósághoz. Az azonosítási pontek és a „szálkereszt" egymásra vetítéskor fedték egymást. FRISNYÁK Sándor: Magyarország történeti földrajza. Bp. 1990. 209. 46