Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
ADATTÁR - Kálniczkyné Katz Veronika: Egy víziút történetéhez / 341. o.
vénycikk hatására viszont Beszédes József' hydrotechnikus' előmunkálati engedélyt 9 0 kért egy Pest-Szeged, ill. egy Pest-Csongrád hajózó csatorna megépítésére. Ezt a tervet az 1839-ben a „Kolozsvártól Grétzig hajózható országos nagy csatorna terve... című munkájában jelentette meg, amelyben a Sió-völgy—Balaton vízrendszer mellett a Körösök szabályozását is megoldottnak gondolta. A Beszédes-féle terv ,túlzásai sokáig megtévesztőleg hatottak a közvéleményre, amely túlzásokra az Atheneum hasábjain Vásárhelyi Pál — a kor egyik legjelentősebb vízmérnöke — is rámutatott: „...nem kell felejtenünk, mikép a vállalat bukásoknak az a rósz következése szokott lenni, hogy a tőkepénzesek visszaijednek hasonló, országunk virágzását s jólétünk emelését kétségkívül eszközlendett új vállalatoktól, mert ha pl. egy olly fényes, kecsegtető vállalat, mint a híd, rosszul ütne ki, vallyon mi jót lehetne remény leni egy Pest-Debrecen között építendő vasúttól, vagy egy Tiszától Pestre vonandó csatornától. Nincs tehát kétség, hogy a rosszul szült vállalat a köz érdekre káros befolyást gyakorol. Vásárhelyi figyelmeztetése ellenére Beszédestervének megvalósítására báró Vécsey Miklós szatmári főispán 1839-ben kilencvenegy aláíróval, élükön gróf SzécJienyi Istvánnal, megalapította „a Duna-Tiszai Társaságot . Vécsey báró kezdeményezésére a Duna—tiszai csatornára vonatkozólag hozott 1840:38. te. a vállalat jogait és kedvezményeit jogilag is biztosította. A Csatorna körül vita indult, amely a lehetséges megoldások egész sorát vetette fel. Annak ellenére, hogy Széchenyi minden erejével támogatta az építést, az 184830. te. az összes korábbi törvényi szabályozás hatályát megszüntette. Széchenyi pedig a Jelenkor 1845. évi márciusi számában a „Duna—tiszai csatorna című cikkében ezt írta: „A vasút átalján véve csak azon két végpontot gazdagítja, mellyet egybefüggeszt, míglen célszerű vízcsatorna után, mellynek partján e fölött mindig keletkezik út, mindazon középpontok is hízni szoktak, mellyeken az keresztül vág. Keblemet pedig semmi sem tágítaná annyira, mint ... új életet árasztó derék vízcsatorna mellett, legnagyobb kéjjel édelhetnék százszorta javított vidékük minden előnyeit. — És akkor, ha majd Tokajbul is, Maros—Ujvárrúl is látnék érkezni Pestre hajót, és Szolnokra és Szegedre hajón indulván, ides kertek és csinos házak közt vinne át az út, hol a magyarságnak van legeredetibb bölcseje, melly azonban homokban és sárban fekszik: akkor bíz egy kicsivel megint könny ülne rajtam az agyag súlya! . Az 1840-es években közben külföldön mind jobban elterjedő, olcsóbban megBENKÖ Ágnes: Beszédes József élete és tevékenysége. Bp. 1974. 9. "> 1 - , , . , BESZEDÉS József: Kolozsvártól Gretzig hajózható országos nagy csatorna tervének és a földszín és folyó-vízágy ótalmi elvének rövid cló'adása. A csatorna folyamotját kimutató mappával. Pest, 1839. 68*1. 22 VÁSÁRHELYI Pál: A budapesti állóhíd tárgyában. 1838. 23 > VÉCSEY Miklós: A Duna-tiszai hajózható nagy csatorna. Társalkodó, 1840. 13. szám. Ekkor Szolnokra is készültek tervek: ld. ARNOLD Anton: víziutak, raktárak, új utak. 1840 k. MOL S 11 1700/2. sz. 24 - TRÜMMER Árpad: Széchenyi vízügyi politikája. Magyar Gazdák Szemléje, 1941. nov. 347
