Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
ADATTÁR - Papp Izabella: A jászkunok száz éves áldozatai / 309. o.
A redempciót követő évek folyamán azonban a tisztviselők választása egyre inkább formálissá, a tisztségek pedig örökletessé váltak. A lakosok érdekeit leginkább a tisztviselők adómentessége sértette, amely ellentétben állott a privilégiumban biztosított közteherviselés elvével is. Rendkívül sok gondot okozott ugyanakkor a Kerületben élő nemesek helyzetének sajátossága, akiket viszont a helyi szabályozás az országos gyakorlattól eltérően kötelezett a közterhek viselésére. Jogaik érvényesítése érdekében többször fordultak az országgyűléshez, és tiltakozásuk gyakran szervezett formában is megnyilvánult. Az országgyűléseken, illetve a bizottsági munkák során próbálták rendezni a nemesek helyzetét is, de minden olyan javaslat, amely akár adózás, akár törvénykezés tekintetében ki kívánta vonni őket a jászkun közösség kereteiből, ugyancsak a kiváltságok sérelmének minősült, és a Kerület tiltakozását váltotta ki. A fentiek nyomán az a sajátos helyzet alakult ki, hogy míg az országgyűlési követek a nemesek esetében haladó módon maguk is a közteherviselés mellett álltak ki, ugyanakkor az egyre nagyobb számú tisztviselői kar tekintetében a követutasításoknak megfelelően jártak el, melyek előírták számukra, hogy azok „régi fennálló immunitásukban való hagyatásokat eszközöljék.' így nyilvánvaló, hogy a haladónak látszó nemesi adómentesség elleni fellépésük elsősorban a redemptusi jogok védelméből fakadt. 12 . A jászkunok sérelmei ebben az időben nem csupán közjogi értelmezésbeli különbségekben nyilvánultak meg, hanem valóban egyre súlyosabbá váltak azok a terhek, melyeket katonáskodás, adózás és a közterhek következtében viselniük kellett. Rendkívül kedvezőtlenül érintette a lakosokat a nádori portaszámok fokozatos növekedése, ami az adókivetés alapjául szolgált. A redempciót követően 78 volt a portaszám a Kerületben, amelyet 1772-ben 83-ra, 1802-ben 100-ra, 1836-ban pedig 125-re emeltek. A jászkunok számára kezdettől fogva a katonáskodás és az ehhez kapcsolódó járulékok jelentették a legnagyobb terhet. Ugyanakkor jelentős katonai szolgálataik ellenére sem mentesültek a fuvarozás, beszállásolás és ellátás terheitől sem. A különböző terhek fokozatos növekedése arra késztette a Kerület vezetését, hogy igyekezzenek ezeket meggyőző módon megismertetni az országgyűléseken is. A követutasítások állandó elemeként szerepelt, hogy próbálják megaka9 BÁNKINÉ MOLNÁR E. 1986. 118. 1792 szeptemberében a kiskunhalasi nemesek beadványban kérték a tanácstól és az országgyűléstől nemesi jogaik visszaállítását. A több mint tíz évig húzódó vitában a nemesek számára kedvezőtlen döntés született, mely ellen a későbbiek során is többször fellázadtak, így 1818-ban ismét Halason, 1841-ben pedig a karcagi nemesek tagadták meg az adófizetést. BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: Nemesek a Jászkun Kerületben. In: Levéltári Szemle, 1982. 2-3. sz. 368-371. 11 SZML JKK Közig. ir. Fasc. 4. No. 2207/1832. 12 BÁNKINÉ MOLNÁRÉ. 1986. 118. 13 BAGIG. 1991. 60. 312
