Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Mohács előtti oklevelek Külső-Szolnok vármegye történetéből 1330-1526 / 247. o.

emberünket adni, aki a dolog állását megvizsgálná, Mi hajolva ezen Demeter kérésére Parlagi Pető [pethe de parlag] fiát Sinkát rendeltük ki, aki végül is hozzánk viszszatérve meggyőző beszéddel előadta, hogy ő azokhoz a felekhez érkezve a nemesektől és a nemnemesektől — ahol és akiktől illett — szorgalmas nyomozással a dolog állásáról olyan értesüléshez jutott, hogy [Szentmiklósi] László fia Miklós familiárisai úgy és ugyanazon módon cselekedtek, amint nekünk az ura megbízásából [személyében] Kávási Demeter jelentette, bemutatta nekünk azokat a [kérdéses] nyilakat is; Kiadatott Sződemeterben [in Zevdemeter], az Invocavit [ti. a Húsvét előtti hatodik] vasárnapot követő, legközelebbi második napon [február 27-én, hétfőn] az Úr 1352-dik évében Az oklevél eredeti, papírra írott, teljes szövegű, latin nyelvű, nyomtatásban eddig nem jelent meg. A borítóján négy kissé töredezett zárópecsét látható. OL DL 41.180 A tettesek megbüntetéséről szóló oklevelet nem találtuk meg. 7. Külső-Szolnok vármegye alispánjának a bizony ságlevele egy Kegyéről történt idézés eredményéről 1363. december 11. „Mi János fia László mester, Szolnok vármegye alispánja [vicecomes Comitatus de Zonuk] és a szolgabírák adjuk emlékezetül; hogy midőn mi[. . . ] a dicsőséges Szűz Mária fogantatása ünnepét követő legközelebbi második napon [december 11-én, hétfőn], a törvényszékünkben, Kéne faluban [in villa Kéne] összeültünk, akkor a Szántói [de Zanthow] Pető fia János mester személyesen elébünk érkezve kért minket, hogy rendeljük ki a mi emberünket, akinek a jelenlétében a kegyei [de Kege] nemeseket beidézné a most következő negyedik napra [december 13-ra, szerdára], a Váradi Egyház káptalanjába eskü tétel és a készítendő pereslevelek megismerése céljából [...]; A főuraktól személyesen függő, a családhoz tartozónak tekintett vagyontalan, vagy kisebb vagyonnal bíró nemnemes, vagy nemes személy. Az urának a szokásjog alapján kialakult szolgálatokkal tartozott. 4 , . Kávás Tasnádtól északnyugatra kb. 10 km<e van, 1913-ban Érkávás néven Szilágy megyében. Kéne ma már nem létező helység. Amíg fennállt, Tasnád északnyugati szomszédja volt, kb. 3 km távolságban, (,,Középszolnok és Kraszna vármegyék térképe a Hunyadiak korában" c. rekonstruált térkép. PETRI Mór: Szilágy vármegye monographiája. 1902. IV. köt. 848-849. 2 Kegye Tasnádtól kelet-délkeletre, kb. 8 km-re van, 1913-ban Szilágy vármegyében. 3 Lz így egy adalék ahhoz a tényhez, hogy Külső-Szolnok keleti felének alapvető hiteleshelye Várad volt és ebből az is következik, hogy a megye nem tartozott Erdélyhez. 255