Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Mohács előtti oklevelek Külső-Szolnok vármegye történetéből 1330-1526 / 247. o.

néven nevezhető tartozékával — amelyeket az ugyanazon apácáknak, az említett Szerje által adományozottnak tudnak - magának István fia Lászlónak a fiai fiainak, ötven márkáért, amelyet [Lászlótól] előttünk megkaptak, megtartás és birtoklás Góljából örökjogon és visszavonhatatlanul átengedték; mivel azonban ugyanazon oklevélben, ugyanazon apácák több falubirtokának a neve szerepelt és azt emiatt Lászlónak odaadni nem tudták, kötelezve magukat elvállalták, hogy ha az idők múltával az oklevelet László, vagy az örökösei ellen [valaki] bemutatná, akkor állhatatos erővel megvédelmeznék; amely dolognak az örök emlékezetére és megerősítésére, a felek kérésére a jelenlegi levél kiadását elrendeltük, a pecsétünkkel megerősítve; Kiadatott [Budafelhévízen] Szent Péter és Pál ünnepének a nyolcadán [július 6-án], az Úr 1333-dik évében. Az oklevél nem eredeti, de hiteles és teljes átírás egy 1504. május 16-án keltezett oklevélben. Szövege nagy kiterjedésben nehezen olvasható foltosság, helyenként pedig papírkitörés miatt. Végig latin nyelvű. Nyomtatásban - latinul - 1938-ban már közölte Bártfai Szabó László. A közléskor azonban nem jelezte a forrás helyét, sem azt, hogy oklevélsorozatból emelte ki. OL DL 86.484 Bár ez az oklevél csak Szolnok megyében lévőnek nevezi Pócsot, a vele együtt átírt és 1382. november 3-án kelt oklevélből

1 megállapítható, hogy valójában Külső-Szolnok megyéről van szó. 3. Külső-Szolnok vármegye ispánjának a bizony ságlevele egy pelei hagyatéki ügyben 1337. június 9. „Mi Pál fia János mester, Külső-Szolnok vármegye ispánja [comes de Zolnuk exteriori] és a négy szolgabíró a jelen levelünk erejével tudatjuk mindenkivel, akit illet; hogy az általános gyűlésünkön, amelyet — [Szécsényi] Tamás [erdélyi] vajda úr személyes jelenlétében — a Pünkösd vasárnap ünnepét követő, legközelebbi második napon [június 9-én, hétfőn], nyilvánosan rendeztünk Sződemeterben [in ZevItt 4,5 oklevéísor terjedelemben a kérést alátámasztó második oklevél (1382. XI. 3.) teljes szövegét, 3 1/5 oklevélsor terjedelemben II. Ulászló 1504. május 16-án kelt oklevelének a zárórészét hagytuk ki. II. Ulászló a zárórészben elrendelte a privilegiális formában történő átírást és annak kiadását Istvánházi Istvánnak. 6 B.SZ.L: Pest megye történetének okleveles emlékei 1002-1599. Bp. 1938. 510. 7 Az 1382. november 3-án kelt oklevelet már közöltük (Zounuk 6. Szolnok, 1991. 319-320.). * János mesternek 1333 és 1337 között nyolc oklevelét ismerjük. Hétben ispánnak (comes) nevezi magát, egyben pedig alispánnak szólítják. 2 , , Szecsenyi Tamás 1321 és 1342 között volt erdélyi vajda. 251