Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Zádor Béláné: Jász-Nagykun-Szolnok megye közegészségügyének szervezeti változásai és intézményeinek fejlődése 1920-1944 / 199. o.

Űjrafelszerelésükről a forrásokban még utalás sincsen. 1920-ban a fenti felszereltségei járványkórház a vármegye 28 településén volt. 1933 februárjában 53 járványkórház működött 266 ággyal. Az I. Ferenc József Vármegyei Közkórház bővítése Az 1896-ban megnyitott Vármegyei Közkórház helyhiánya, szűkössége, csak a nagyon súlyos betegek ellátása lehetőségének problémája a kórház megnyitását követő néhány év elteltével állandósult, napirenden volt. Az alacsony betegágyszám mellett alapvető gyógyító osztályok is hiányoztak. Ezek a gondok az I. világháború kezdetétől fokozottan jelentkeztek. Befejezése után sem enyhültek. A nehéz helyzetet 1922-ben a Vármegyei Kórházba helyezett Bábaképző súlyosbította. Ennek következménye, hogy a női belgyógyászati osztály egy részét a pincébe kellett elhelyezni és helyére a Bábaképző került. Javasolták barakk építését az elmeosztály számára és helyére a Bábaképző kerüljön. ALEXANDER IMRE alispán pénzhiány miatt a javaslat megvalósítását nem tartotta lehetségesnek. A közkórház helyzetén némileg javított fennállásának 25. évfordulójára a „Holland nemzet által adományozott felszerelés.Ebből a kórház épületében szülőotthont rendeztek be. 1921. augusztus 12-én rendeltetésének átadták.

38 A közkórház helyzete a Bábaképző Intézet átadása után sem javult számottevően. A nőbetegeket a pincéből felhozták ugyan, addigi helyükre férfiak kerültek. A lényeg nem változott. Az anyagiak hiánya állandó gondokat jelentett. 1925-ben az ápolási díjakat 100 %-kal felemelték. Ez javulást nem eredményezett. Az addigi szintentartásra volt elég. A vármegye 30.000 aranykorona segélye a használati cikkek pótlását segítette. 1927-ben az I. Ferenc József Vármegyei Közkórház nagyobbítására irányuló tárgyalások megkezdődtek. Az előkészítő megbeszéléseken két lehetőséggel foglalkoztak. Elsőként a meglévő épületekre emeletráépítéssel bővítést vizsgálták. A közkórház akkori területének elégtelensége, épületeinek avultsága, higiéniai állapota az emeletráépítés magas költségei miatt, ezt az elképzelést elvetették. 1927. július 21-én dr. VASS JÓZSEF népjóléti és munkaügyi miniszter a főispánból, alispánból és a kórházigazgatóból álló vármegyei küldöttséget kórház ügyében fogadta. A tárgyalások eredményeként július 26^án a miniszter az illetékes államtitkárok kíséretében Szolnokra jött és az általa is fontosnak tartott kérdésről a helyszínen tájékozódtak, tárgyaltak. Megállapították, hogy a meglévő kórház modern kórház létesítésére nem alkalmas. Nemcsak a helyi és vármegyei, hanem kormányzati érdek is, hogy a Duna-Tisza közén, ahol az ország ilyen intézményekben aggasztóan szegény, SZML KLii. 100/1927. Alispán 1933. évi első évnegyedes jelentése. 37 SZML Közgy.jkv. 1921. 594-595. 38 SZML Közig. Biz. ir. I. 17/1921. 39 SZML Közgy. jkv. 1925. 408. 214