Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések a redemptus-irredemptus viszony értelmezéséhez a Jászkun Kerületben / 9. o.

titkolása miatt előbb a juhászok és a béresek állatállományát maximálták , majd a lótartásukat is letiltották. A kertészeknek is csak egy fejős tehén tartását engedélyezték. 1847-ben ezt újabű korlátozásokkal toldották meg. Kimondták, hogy a valóságos szolgálatban nem álló földtelenek összesen egy marhát tarthatnak, míg a rendes szolgálatú cselédek, szolgák pedig két darabot. A nagyfokú tiltakozásra a tanács egy évre elhalasztotta a határozat végrehajtását A levéltári anyagot vizsgálva szembetűnő, hogy az állattartással kapcsolatban felsorolt liárohi elem közötti dominancia - időszakonként is változva - tájegységenként, sőt településeket tekintve is gyakorta változhatott. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy sok esetben korántsem a terragiitnifizetés volt az irreaemptus állattartás legsúlyosabb gátja. II. 3. Járulékos földek birtoklása A járulékos földek kiosztásának alapja a Jászkunságban mindenkor a redempció volt, mindazonáltal, még ha tőkeföldjük nem is volt, az irredernptusok bizonyos osztott földekből való részesedését még hosszabb ideig elismerték, sőt tiszteletben tartották. így 1752-ben Fényszarun Hatvani György perccptorságról való letételének okai között említették, miszerint „azt is merészlette mondani, hogy a Szegény Sorsú Lakosokk Élelmekre való Földök ne osztassanak . II. 3. a. Kaszálók, művelt földek A kaszálók kiosztásánál az 1770-es évektől mind gyakrabban vették figyelembe a királyi szolgálat végzésére való alkalmasságot, s megfelelő számú igásallat meglétét, így 1784-ben Kunliegyesen a tanács kimondta, hogy a redemptusok után „ami telik" az irredernptusok is kapnak kaszálót, de csak azok, akiknek vonómarháik vannak. Akik viszont csak juhokkal rendelkeznek, „azoknak nem fog KaszáUó adatni azon okbul, mivel vonó jószágaikat csak azért adták el, vagy nem tartanak, hogy a köz terhek viselésétől mentesek legyenek". Kunszentmiklós 1807-ben hozott határozatot, hogy ha „bővin volna az fű termés, az Járó Jószággal Házzal . . . 52 SZML Kunszentmarton, tan. jkv. 1845. jan.6. 3. szám. 2-3. 53 SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1847. máj. 1.174. szám. 456-457. SZML Kunszentmárton, tan. jkv. 1847. máj. 9. 188. szám. 469-470. SZML Jászfényszaru, tan. jkv. 1752. jún. 3. 152. SZABÓ Lajos: A kunhegyesi szegények és redemptusok ellentéte a XVIII-XIX. század fordulóján. Szolnok Megyei Múzeumi Adattár. 4. Szolnok, 1966. 31. 18