Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)

TANULMÁNYOK - Bagi Gábor: Adatok, megjegyzések a redemptus-irredemptus viszony értelmezéséhez a Jászkun Kerületben / 9. o.

tett taxa az irredemptusoknál másfél-kétszerese volt a redemptusokénak , ugyanakkor a kimért Mzhely területét a birtokolt tökefökl nagyságához igyekeztek arányosítani. Kerületi szinten - feltehetőleg 1791-től - a házhelytaxát az ismertetett el25 vek szerint szabályozták , bár megmaradtak a helyi szabályozások is. Az irredemptusok házhelyosztálybeli részesedésének feltételeként általában a közterhek maradéktalan teljesítését, a községi és elöfogati szolgálatra való alkalmasságot, jó magaviseletet és 12 évi helybenlakást kívántak meg. Az irredemptusok taxás házhelyosztásból való részesedését több megerősítés (1811, 1819 )után a kerületi közgyűlés 1827/28ban véglegesen eltörölte. Indokként a házhelynek való földek csökkenését, s a redemp9 7 tusok számának növekedését hozták fel , s a redemptusok házhelyosztási szabályainak szigorodása valóban erre utal. Ugyanakkor azonban Kunhegyesen több alkalommal is lejegyeztek még egy okot: t.i. ha „minden Eberekk Porta adódna, Zsellér sem találkozmT.

28 II. 2. Állattartás A redemptus-irredemptus viszony egy másik sarkalatos területe a gazdálkodáshoz, az anyagi gyarapodáshoz kötődött. A gazdálkodáson belül a Jászkunságban a meghatározó 1848-ig az állattartás volt, míg a földmüvelés inkább csak a helyi szűk9 9 ségleteket biztosította. Az állattartás színterei azok a közös használatú legelőterületek voltak, amelyek 1745 után a birtokosság közös földjeihez tartoztak. Az állatartáson belül a korábbi feldolgozások — egészen a legutóbbi időkig hagyományosan csak az irredemptusok által a közös legelőn tartott állatokért fizetett fűbért, a terragiumot emelték ki, mint az elkülönítés legfőbb, s egyben legsúlyosabbnak tartott terhét. A jászkun településeken terragiumszedő törekvésekre az 1750-es évektől vannak adatok. Korán feltűnik a központi szabályozás igénye, 23 24 25 26 27 28 29 30 14 SZML Kunhegyes, tan. jkv. 1781. júl. 18. 3-4. szám. 91.; DÓSA József- SZABÓ Elek: Kunszentmárton története. I. köt. Kunszentmárton, 1936. 65. SZABÓ Lajos: Kisújszállás története a XVI. századtól a XIX. század első negyedéig. In: Kisújszállás város története. II. köt. Szerk.: SZABÓ László. Kisújszállás, 1987. 95-97. SZML Jászkisér, prot. curr. 1792. 44. szám. 41. GYÁRFÁS István: A Jászkunok személyes és birtokviszonyainak történeti és jogi fejtegetése. Bp. 1883. SZML Jászkisér, prot. curr. 1811. 425. szám 341.; Uo. JKK kgy. ir. 1820. Fasc.4. 1416. szám. SZML Kunhegyes, tan. jkv. 1784. máj. 22. 363. p. és 1786. júl. 16-18. 97. BAGIG. 1991. 23-28. GYŐRY Jenő: Dorosma régi népélctéből. (Néprajzi adatok és más apróságok.) Kiskundorozsma, 1937. 37-38.; BKML KKFR Kiskunfélegyháza, tan. jkv. 1754. nov. 1. 83.; SZML Jászalsószentgyörgy, tan. jkv. 1760. jan. 9. 4. szám. 108.