Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Vadász István: A Közép-Tiszavidék központi szerepkörű településeinek vonzáskörzete a XX. század első harmadában / 127. o.
A módszer alkalmazása révén kapott eredmények több kérdés újragondolására ösztönözhetnek. Egyrészt nyilvánvaló, hogy egy adott térségben a centrumok vonzáskörzetének egyszeri meghatározása összehasonlítási lehetőséget teremt más időszakok eredményeivel. így a központok funkcióinak fejlődését, a vonzáskörzetek alakulását jellemző alaptendenciák jobban megismerhetők. Meglepőnek tűnik viszont, hogy egy-egy centrum vidékének települései igen magas intenzitással, sokféle szolgáltatási kapcsolattal kötődnek a kisipari szolgáltatásokat biztosító központhoz. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy a szolgáltató-javítóipari funkció súlya miatt az „ipari illetve a „tercier szektor statisztikai fogalma és tartalma között jelentős eltérés mutatkozhat ebben a korszakban. A vizsgált centrumok a XX. század elejére már erőteljesebben differenciálódtak. Többségükben az adott korszak központjainak alsó szintjét jellemző központi funkciót hordozó intézmények telepedtek le. A központi funkciók egyrészt a gazdasági-kereskedelmi és hitelélethez kapcsolódnak, de jelentős volt a közigazgatási-igazságszolgáltatási, az egészségügyi, az oktatási-kulturális intézményeknek, a szolgáltatási tevékenységet végző kisüzemeknek a településhálózat falusi elemeire gyakorolt hatása is. A központi funkciót hordozó intézmények településközi kapcsolatokat teremtettek, így a vizsgált centrumok többsége körül kisebb-nagyobb kiterjedésű vonzáskörzetek alakultak ki már a XX. század első felére. 2. A Közép-Tisza vidék központi szerepkörű településeinek funkciói a XIX. század végétói az 1940-es évek közepéig A XIX. század második felében kibontakozó, ám lassú polgárosodás, a modern közigazgatás kiépítése, a vasútépítés és a gazdasági élet pezsdülése jelentős változásokat eredményezett településeink életében. A változások nyomán mindegyik vizsgált településen funkcionális gyarapodás következett be. A növekedés mértéke azonban igen eltérő volt, így ezen folyamattal párhuzamosan megindult egy erőteljesebb differenciálódás is. A jól érzékelhető különbségek kialakulása ugyanakkor hosszú folyamat volt, s csak kellő történelmi távlatból ítélhető meg a végeredmény. A polgári közigazgatás megszervezése és kiépülése után a XIX. század végére Heves, Mezőcsát és Tiszafüred teljes értékű járásszékhely lett. Ezeken a járási székhelyeken ugyanis minden olyan intézmény letelepedett, mely ehhez a szerepkörhöz szükséges (főszolgabírói hivatal, telekkönyvi hivatal, adóhivatal, kincstári postahivatal, csendőrség, királyi járásbíróság, pénzügyőrség szakasz-, vagy őrsparancsnoksága). A vizsgált terület települései azonban 1876-ig 4 vármegye és egy kiváltságos kerület, 1876-tól pedig 5 vármegye (Borsod, Heves, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs) peremvidékéhez tartoztak. Heves vármegyében a Tiszaßredi járáshoz 10, a Hevesi járáshoz pedig 15 település tartozott. Borsod vármegye déli részén a. Mezőcsáti járást 25 település alkotta. A járásszékhelyek földrajzi elhelyezkedése azonban nem minden település részére volt kedvező. A korabeli közlekedési lehetőségeket figyelembe véve megállapítható, hogy Heves elsősorban az Alsó-Tarna menti települések (Tárna 131
