Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 9. (Szolnok, 1994)
TANULMÁNYOK - Cseh Géza: A vasúthálózat kiépítése Jász-Nagykun-Szolnok megyében / 105. o.
nem támogatta. A megye a vasutat Kisújszállásról inkább Dévaványa felé kívánta továbbvezetni, mivel a távoli Dévaványát Szolnokról nehezen rossz utakon lehetett elérni. A megyei vezetés attól tartott, hogy a községet Békés vármegyéhez csatolják, ugyanis így elegendő népesség tartozott volna a gyulai királyi törvényszék illetékességi területéhez. E veszély megszüntetését a kisújszállás-dévaványai vasút megépítésétől várták. Végül a vasutat 1889-ben a megyei érdekeknek megfelelően KiújszálMstól Dévaványán át Gyoma felé építették tovább. A vonal a megye határain kívül eső lecsapolt Nagy-Sárrét területeit kapcsolta be a forgalomba, ezért az építés során a belvízveszéllyel fokozottan számolni kellett. A vasút részvényeinek egy részét Németországban bocsájtották forgalomba. Elsősorban a tisztántúli külterjes állattenyésztés tette lehetővé a debrecen-tiszafiired-füzesabonyi és a karcag-tiszaßredi vonal kiépítését. Az előbbi vasút, amely 1891-ben készült el, a Hortobágyot kötötte össze Debrecennel és a budapest-miskolci fővonallal. Jász-Nagykun-Szoínok megye jelenlegi területét csak Tiszafürednél - • S9 érintette. A Nagykunságot átszelő karcag-tiszafüredi vasutat 1896-ban adták át a forgalomnak, melynek a kiépítésében leginkább érdekelt, állattartással foglalkozó Kunmadaras 130 ezer forint értékben vásárolt törzsrészvényt, Tiszaszentimre 25 ezer forint, Tiszaszöllős pedig 15 ezer forint hozzájárulást fizetett. A vármegyei törvényhatósági bizottság eleinte nem támogatta ezt a vasútépítést, mert a tervezett vasútvonallal párhuzamos karcag-kunmadarasi kőút építése már megkezdődött, de az érdekelt nagybirtokosok és a települések követelésére a megyei közgyűlés a vasút létesítéséhez mégis hozzájárult. A vasútépítést engedélyező döntés után Karcag is belépett a vállalkozásba. A város ingyen földterületet biztosított a vasút számára és 110 ezer forint értékű részvényt jegyzett. A századfordulón a helyiérdekű vasutak további kiépítését több tényező gátolta. A tengerentúli és az oroszországi gabona megjelenése a búza világpiaci árát csökkentette és az 1890-es években Magyarországon agrárválságot okozott. Ugyanakkor az iparosodás Magyarországon is megindult, ezért a kormány a mezőgazdasági területekkel szemben a bánya- és iparvidékek vasútvonalainak kiépítését szorgalmazta. Mivel az Alföld ebben az időben már aránylag kiépített vasúthálózattal rendelkezett, a közutak pedig rendkívül elhanyagolt állapotban maradtak, a kormány és a vármegye a vasúttal szemben inkább az úthálózat fejlesztését támogatta. A 90-es évektől vasutak Jász-Nagykun-Szolnok megyében azokon a területeken épültek, ahol a búzatermesztés nem volt egyeduralkodó. Míg a Nagykunságban az állattenyésztés, a megye más részein a szőlő-, gyümölcs-, majd a cukorrépa termesztés 57 SZML Közig. Biz. ir. 730/1889.; ERDÖSI Ferenc: Területi érdekek szerepe az Alföld vasúti mellékvonal hálózatának kialakításában. In: Alföldi Tanulmányok X. Békéscsaba, 1986. 198. 58 Jász-Nagykun-Szolnok, 1888. aug. 19. BOROVSZKY Samu: Heves vármegye monográfiája. Bp. é.n. 188. ( >° Uo. 119
