Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Zádor Béla: Jászkun nemzetőrség 1848-ban / 59. o.

Hazaszeretetük, lelkesedésük, bátorságuk segített. Egyéni áldozatvállalásuk, lakóhelyi és kerületi támogatásuk a harcban elért eredményeikhez hozzájárultak. A Jászkun Kerületek nemzetőrsége szervezésének felgyorsulása, eredményei A márciusi vívmányok az akkori Magyarország területén élő nemzetiségek rokonszenvét is megnyerték. Kedvező alkalom kínálkozott a magyar és nem magyar népek összefogására. A nemzetiségek nemzeti egyenjogúsításukat remélték, igényelték. Néhány hét elteltével rádöbbentek, hogy nemzeti törekvéseiket a magyar forradalmon belül nem érhetik el. Ez a felismerés az udvar iránti illúziók mind nagyobb térhódítását és az udvarhoz hű nemzetiségi vezetők előtérbe kerülését eredményezte. Pozícióik megerősödéséhez is hozzájárult. Mindezek a magyarellenességet is lángra lobbantották. A nemzetiségi mozgalmak közül elsőként a szerb nemzeti mozgalom fordult szembe a magyar függetlenségi mozgalommal, törekvésekkel. Az 1848. május 13-15én Karlócán megtartott szerb nemzeti gyűlést követően a magyar forradalom ellen körülbelül 20 ezer délvidéki szerb és 10-12 ezer szerbiai önkéntes fegyveres harcot kezdett. A magyar (és német) lakosságú településeket meglepetésszerűen rohamozták. Károkat, veszteségeket okoztak. Félelmet keltettek. Mivel a szerbek a Temesközből, Bácskából, Baranyából, a Szerémségből és a határőrvidékből külön szerb vajdaságot akartak létrehozni - élén a vajdával - tartós harcra készülődtek. A főodbor (teljhatalmú bizottság) Perlaknál, Szenttamásnál és Karlócánál erődítések kiépítésébe kezdett. Maradandó táborhelyeiket megerősítették. Turia,Alibunár, Tomasovácz, Pancsova ilyen helységek voltak. Ezeket a településeket, táborokat természetes akadályok is védték. Megközelítésük, megtámadásuk komoly nehézségekbe ütközött. Stratimirovic György az Odbor (nemzeti bizottság) elnöke június 12-én az egész szerb nemzetet általános felkelésre szólította. A fegyverképes délvidéki szerb fiatalok és öregek lelkesen csatlakoztak. A felhívásra szerb katonákból álló, Délvidéken állomásozó határőrezredek egységei a felkelőkhöz csatlakoztak. Ezzel a fellázadt szerbeknek számottevő fegyveres erejük jött létre, mely védelmi és kitörőtáborokba gyülekezett. Július elején a szerb hadak személyi állománya 29—30000 főből állt. 100 darab kisebb-nagyobb kaliberű ágyúval rendelkeztek. Lovas csapataik nem voltak, gyalogosaikat a harc helyére, napi hetven kilométer távolságot is megtevő mozgékony előfogatokkal szállították. Ezeket lóval rendelkező szerbek zömmel ingyen bocsájtották a csatatérre indulók rendelkezésére. A szerb haderő létszáma később, a szerbiai segélyhadakkal 40000 főre emelkedett. Június közepén a magyar haderő hozzávetőleges létszáma a Délvidéken nemzetőrökkel együtt 11-12000 gyalogosból és lovasból, valamint 36 lövegből állt. Szükségessé vált az ott szolgálatot teljesítő, harcot felvevő fegyveres erők létszámának emelése.

39 OLCHVÁRY Ödön: A magyar függetlenségi harc 1848-1849-ben a délvidéken. Bp. 1901. 7., 15., 20. 67