Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.

Gyárfást az első két kötet megjelenése után az Akadémia levelező tagjává fogadta. Székfoglaló előadására 1879. január 14-én került sor. „Dobó István Egerben' címmel olyan témát választott, amely az egész Alföld életét befolyásoló török támadások ellen védekező végvár életén keresztül országos kitekintést nyújt. Részletesen tárgyalja azonban a Dobó irányításával 1550—51-ben folyó szolnoki várépítést is. Munkájából csupán egy, Jászkunságra vonatkozó részt idézek: „Végre a jászkunok bár nem püspökségi, hanem királyi javadalmat képeztek, felső rendelet folytán az egri várhoz fizették országos tartozásukat, jelesen a határozott évi cenzust, vagy királyi bért, mely részint terményekből, részint pénzből állott; a kolbászszéki kunok vagy a nagy-kunok fizettek 875 forint censust, 800 véka búzát, 800 véka árpát, s ezeket [ez utóbbiakat mint acót], vagyis tizedváltságot; a jászok 600 forint censust, [acóba] búzát 1200 vékát, árpát ugyanannyit; a kiskunok leghamarabb esvén török hódoltság alá, egy részük elpusztult, a többiek tartozása pedig szegénységük miatt alászállítatott. 4S A székfoglaló sikeréről Gyárfás beszámol Sziládynak írt levelében.

46 „Hétfőn este megvolt a székfoglalás. Jelen volt vagy 24—25 akadémiai tag, a hallgatóság is szép számmal ... Hangomat, nyelvemet megeresztettem, mégis a kijegyzett részeket ... a vége felé csak nagyjából olvashattam el. Az oklevelet Fraknói Vilmos ... adta át. Az akadémiai székfoglaló értekezését a Magyar Tudományos Akadémia jelentette meg az „ÉRTEKEZÉSEK A TÖRTÉNELMI TUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL" sorozat VIII. kötetének V. számaként. — Érdemes itt megemlíteni, hogy ezt az értékes tanulmányt reprint kiadásként 1971-ben az Egri Várbarátok Köre és a Szolnoki Múzeum megjelentette, készült a Damjanich Múzeum xerox- és rotagépén. Gyárfás négykötetes monográfiája megjelenése óta alapját képezi a Jászkunságban és a megyében folyó történeti kutatásoknak. Nemcsak mondanivalójával, oklevéltárával, hanem a kötetekben feldolgozott rengeteg anyagával is valóságos adatbázissá vált. Tegyük hozzá azt is, hogy közben sok levéltári forrás is elpusztult, amelyet ő még használni tudott. így még sokkal értékesebb számunkra a műveiben található sok-sok adat is. Mennyi fáradság kellett ezek összegyűjtéséhez!„A legfontosabb és legnagyobb levéltárak el voltak zárva: azok, ahonnan legtöbbet lehetett volna meríteni. - mondta emlékbeszédében Szilágyi Sándor

47 ... A bécsi állami és a magyar kamarai levéltárak éppen hozzáférhetetlenek voltak, kisebb levéltárak, közintézetek gyűjteményeire vagy azokra a collectiókra, melyeket a múlt századokban szedtek össze egyes gyűjtők, volt utasítva az, aki dolgozni akart: s ilyenek nélkül nem is boldogulhatott, mert az eddigelé publikált forráskészlet nagyon is elégtelennek bizonyult, amint az író valamely speciális kérdés megoldását tette feladatává. Azután a mellőzhetetlen előtanulmányokat is önmagának saját szorgalmából kellett végeznie. Perger, Schwartner diplomaticájára volt utalva, a régi írások olvasását saját szorgalmából kellett megtanulnia, és mindezt csak egy mellékes foglalkozás, nemes ambíció kedvéért, mert a történetírói pályát akkor senki életcélnak nem választhatá. 45 GYÁRFÁS István: Dobó István Egerben. Bp. 1879. 25. Lásd: 3. sz. jegyzet: Szilády Áronnak írt 210. sz. levél. 47 SZILÁGYI Sándor: Emlékbeszéd Gyárfás István ... felett. Bp. 1887. 397