Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)
ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.
tulását megelőzött legrégibb időkben leginkább Kolbászi kúnszék nevét, s pecsétjén a Kolbász városi kecskebak címert viselte; úgy a székhely Karcagra tétetvén át, mivel a „szék nevezet a szokásból lassanként ki kezde menni, a székhelyül választott Karcag megnevezése mellett csak a „Nagy-Kúnság' név, s ennek pecsétjére Karcag városának bárány-címere vétetett föl. Azt állítom tehát, hogy még Rakamazon is használt pecsét volt az, amelyet a Nagy-Kunság mindjárt akkor, midőn 1683 után Karcagot választották székhelyül, készíttetett, és így ennek készítése az 1684—85-ik év körül lehetett; mert a kolbászszéki pecséten még a „sedes-szék szó áll, s a székhely neve Kolbász, és a „kun név egyszerűen említtetik; a rakamazi pecséten pedig az elavult „szék szó helyett már a „NagyKúnság, az ősi kiváltságos köz-tehermentesség nyilvános biztosításául a „nemes előszóval megtoldva, és a székhely Karcagszállás megnevezésével fordul elő. A rakamazi pecsét azonban, bár még 1709-ben meg volt, hihetően a nagy-kúnoknak Rakamazról mai lakóhelyeikre való visszaszállását —, tehát 1710 vége felé elveszvén; a visszatelepedéskor készíttetett a Karcagon ma is meglévő régi nagykunsági pecsét, melynek átmérője, alakja, címere teljesen hasonló a még Rakamazon használtéhoz, felirata is ugyanaz csak a székhely Karcagszállás megnevezése hagyatott el... Gyárfás 1874-ben újból gazdagítja a „Jászkunsági községi pecsétek a 17. századból címmel a magyar pecséttanban a jász-kun vonatkozásokat. 22 Unikumnak számít a Kolbászszék pecsétje 1660-ból, s mellette sorakoznak még Karcag, Jászberény, Jászárokszállás, Jászkisér, Kiskunhalas, Kunszentmiklós, Szabadszállás pecsétjemek leírásai is. Gyárfás monográfiájának első két kötetéről a fentiekben említettük a jász-kun őstörténettel kapcsolatos fenntartásokat, megjegyezve azt is, hogy a szerzőt valóságérzéke, sokoldalú forráskutatása és reális történetírói munkamódszere sokszor átsegítette az akadályokon. Erre jó példa a Csörszárok eredetét vizsgáló részletes elemzése. A római, hun, avar készítés eldöntéséhez nemcsak az írott forrásokat használja, hanem Bedekovich Lőrinc 1782-ben készített térképét is, amelyen fel van tüntetve az Árokszállást átszelő Csörsz árka, az Apáti közepén áthúzódó „Kis árok és az Ecseg pusztán, Túrkeve, Öcsöd, Kungyalu, Félegyháza, Halas mellett húzódó „Ördög árok. 23 Felhasználta még Hőké Lajos 1857-es újságcikkét, aki a római eredet mellett voksolt, Ró mer Flóris Műrégészeti kalauzát, aki inkább avarnak tartotta, Székely István 1558as, Göncön nyomtatott krónikáját, mely a Csörszárkot „még Attilának előtte ... mikor itt különb-különb nemzetek lakozának" korból származtatja, s mivel ugyanő kimondja, hogy az árokkal „nem a magyarok éltének, hanem az ő elöttök való nemzet22 Századok, VIII. évf. 10. szám. 1874. december. 719-722. Megjelent HORVÁTH Peter: Commentatio ... 1801-ben nyomtatott j aszkun történeti munkája mellékleteként. A térképet Karács Ferenc metszette — az aláírás szerint - „1802-ben" Pesten, így ez a kötéskor kerülhetett az 1801-ben nyomtatott könyvbe. Még egy megjegyzés a térkép dátumáról. Bedekovich Lőrincnek a térképre rajzolt címeres kronogramja (évszámrejtő felirat) szerint a térkép húsz évvel korábbi, 1782-es állapotot tükröz. 386
