Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)
ADATTÁR - Kaposvári Gyula: Gyárfás István: a jász-kunok története / 381. o.
ajánlom a monográfia olvasóinak, hogy a szokásostól eltérően ne az I. kötetet üssék fel, hanem a IV. kötet végén lévő utószót, amely Gyárfás István életével, munkásságával is megismertet és egyúttal útmutatóként is szolgál. A szakszerű történeti kutatás ugyanis nálunk a XIX. sz. harmadik harmadában kezdett tért nyerni, addig a történetírás jórészt történeti krónikákra, elbeszélő forrásokra épült. így van ez jórészt Gyárfás István I—II. kötetében is. Megjegyzendő azonban, hogy Gyárfás - Horváth Péterhez, a jászkunok első történetírójához hasonlóan 1 - sorra felhasználta a jászkunok jogállását biztosító okleveleket és más forrásokat, amelyekkel a nemesi történelemszemlélet hun-szittya ábrándjai helyett a valóság talajához közelített. A IH-IV. kötet a monográfia igazi értéke, mert Gyárfás alapvető forrásokhoz nyúl, a levéltárak gazdag iratanyagához. A második kötet bevezetőjében fogalmazza meg feladatait és terveit: „A 2. kt. a jászkunoknak hazánkban letelepedése, s itt lefolyt viszontagságos életének történelmét fogja — több százra menő eredeti s eddig legnagyobb részben kiadatlan oklevelek kíséretében — tárgyazni; ... a 3-dik kötetet a német vitézi rend szolgasága alóli visszaváltás részletes leírása, - szinte okmányszerű függelékkel s egyes községek és puszták érdekes monográfiájával fogja képezni. Szerencsés változtatást hajtott végre a szerkesztő, hogy az egyes kötetek oklevéltárát a szöveges rész végéhez csatolta, jóllehet eredetileg az okmánytár mindig a következő kötet elején került kinyomtatásra, ami a célszerűséget és használhatóságot gátolta. Az utószóban közölt életrajzot érdemes bővíteni, elsősorban a Gyárfás leveleiből vett részletekkel, amelyek fontos ismereteket tartalmaznak történetírói munkamódszeréről és kutató munkájának akadályairól. 1848 után Gyárfás István Halason a közigazgatásban dolgozott. A levéltárban került kezébe Toóth János kézirata Halas történetéről, s maga is kutatni kezdett a levéltárban. S nem kis része van abban, hogy az értékes tanulmány napvilágot látott, Szilágyi Sándor rendezte sajtó alá, megjelent 1861-ben. Még ugyanabban az évben ismertette is Gyárfás István a Budapesti Szemlében. 3 Szilády Áronhoz 1861-ben írt leveléből megtudhatjuk: „ ... üres időmet folyvást a Jászkunság történelméhez adatok gyűjtésére fordítom, s minél tovább haladok, annyival több teendőt látok magam előtt. Folyó évi július 15-én Jászberényben lévén ... közgyűlésen, itt a közgyűléstől engedélyt nyertem, hogy a kerületi levéltári adatokat eredetiben helyben, a hiteles másolatban meglévőket haza-hozva is használhassam. Képzelheti Kedves Öcsém, hogy mennyire éltem az alkalommal, mily megrakodva jöttem el, mert a három kerület részére kiadott régi okleveleket József nádor „Commentatio de initiis, ac maioribus Jazygum et Cumanorum ...," MDCCCI. Magyarul is kiadta Horváth Péter 1823-ban. 2 GYÁRFÁS István: A jász-kunok története. I. köt. Kecskemét, 1870. XI. 3 TOÓTH János: Kis-Kun-Halas története. Jegyzetekkel és oklevéltárral ellátva ... Nagykó'rös, 1861. Ismertette: GYÁRFÁS István, Budapesti Szemle, 1861. 140-154. 382
