Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Papp Izabella: Kunszentmártoni görög boltos hagyatéka 1795-ből / 307. o.

méti kompániához tartoztak, eddigi ismereteink szerint ez csupán formális lehetett, kimutatható kapcsolatuk nem volt velük.

28 Ez az első olyan forrás, amely a kompánia — ez esetben a szentesi — tényleges működésére utal. A végrendeletet 1795. május 23-án olvasták fel az örökösök jelenlétében. Rajtuk kívül Józsa János, Oláh Gergely tanácsi kiküldött és Varga János nótárius volt jelen, a kompániát pedig Haris János, Kalló Koszta szentesi, Scherhathi Miklós körösi, Kalló Tódor kunszentmártoni görög kereskedő képviselte. A tanácsiak fenntartással fogadták a kompánia tevékenységét, mert úgy vélték, hogy a görögök próbálnak bizonyos dolgokat eltitkolni és ezáltal a hatóságot félrevezetni. A pénzügyi iratok jelentős része ugyanis görög nyelven íródott, s mint panaszolják, a kereskedők ,,... sok görög nyelven írott contractust el szaggattak, s örökké görögül beszéltek, s ahhoz nem érthettek a Referensek, hanem tsak Impostorságukon tsudálkoztak ... Más helyen is szóvá tették, hogy ők csupán az iratok egy részéhez férhettek hozzá ,, ... a mit a Görögök tetszések szerént kezükben adtak, természeti tsalfaságokkal el nem simítottak, s el nem szakasztottak. Ennélfogva maguk nem is avatkoztak a leltározás menetébe, s bizonyára nem kis megkönnyebbüléssel fogadták, amikor Kalló Tódor kunszentmártoni kereskedő - aki sok évig volt társa Vaits Istvánnak — vállalta a gondnokságot a hagyaték fölött. Talán maga sem gondolta, milyen nehéz feladata lesz, hiszen így reá hárult egyrészt a lakosoknál lévő igen sok tartozás beszedése, másrészt pedig Vaits István rendezetlen számláinak kiegyenlítése is. Hamarosan elkészült a hagyatéki leltár a lakásról, a bolt árukészletéről, és előkerültek a kereskedőládából az adóslajstromok, nyugták, görög nyelvű kötelezvények, feljegyzések is. Ezekből megállapítható, hogy igen sok vásárló megfordult Vaits István boltjában, közülük azonban nem mindenki tudott fizetni az elvitt árukért. Hosszú lajstrom sorolja fel azoknak a vevőknek a nevét, akik különböző összegekkel adósok maradtak. Ez teljesen természetes velejárója volt a kereskedésnek, főleg a görögök esetében, hiszen a korabeli szóhasználat szerint is „göröghöz menni" annyit jelentett, mint boltba menni és hitelbe vásárolni. A tanács a bérleti szerződésekben előírta a hitelek pontos nyilvántartását: „A mit hitelben fognak adni a fent írt Boltos Kereskedők a helybéli Lakosoknak, azon hitel adásnak esztendeit Holnap és Napszámát is Mercantilis Könyveikben bé írni tartoznak, hogy így mind hiteladásoknak helyes nyoma légyen, mind az adóss a fizetéskor jobban meggyőződjön tartozásáról.' 29 Vaits István kereskedőkjstromában összesen 215 lakos tartozása szerepel 1192 forint értékkel. A felsorolásban nem csupán helyieket találunk, más településekről is jártak boltjába vásárolni, így például Gál Pálné öccse szentesi, Pap István félegyházi, vagy Szántai Imre szabadkai lakosok. A tartozások nem nagy összegűek, csak ritkán haladják meg a 10 forintot. A kereskedőnek a helyiekkel való kapcsolatára követkézOrszágos Levéltár. Helytartótanácsi iratok. Görög nem egyesült osztály, Mise. 2. Fasc. 8. 1754. A jászkunsági görögök nem hoztak létre kompániát. A korai időszakban, miután a hódoltsági területen éltek, nem volt szükségük külön érdekvédelemre, később pedig az egyes településeken, ahol csak néhányan éltek, érdekeik védelmét olykor éppen a helyi tanácsok vállalták magukra. 29 SZML Kunszentmárton iratai. Vegyes szerződések. 1724-1885. 317