Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Elek György: Árak Karcagon a XVIII. század második felében / 289. o.

ELEK GYÖRGY ÁRAK KARCAGON A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN II. RÉSZ (A református egyházközség számadásai alapján) A Levéltári Évkönyv 7. kötetében (Szolnok, 1992.) közöltük a karcagi református egyházközség számadásaiból kigyűjtött árakat. Az első részben főként a mezőgazdasági termények (búza, árpa, szalma, élőállat, állatbőr, hús, szalonna, faggyú, tejtermékek, méz), vagyis a helyben termelt javak piaci árait gyűjtöttük össze. Második közleményünk, ugyanezen források

1 adataira támaszkodva, az építőanyagok (vályog, tégla), a nád, a mész, a vas, és a nádtető kötéséhez használt vessző korabeli (1756-1807 közötti) helyi árfolyamát, annak változásait mutatja be. A határban termelt, előállított árucikkek mellett, elsősorban a kereskedők által behozott árucikkekre (vas, szatócsáruk, fűszerek, ruhafélék) s legvégül a könyvekre, iskolaszerekre kerestünk adatokat. (Megjegyezzük, hogy számadásainkban még igen sok fára, fatermékre — szálfa, deszka, zsindely - vonatkozó utalás van. Ezeket más fórumokon már közöltük.)

2 Az alább felsorolt árucikkek (a vályog, a nád, a vessző kivételével) az egyes vidékek közötti árucsere, illetve a házaló vagy szekerező kereskedők révén jutottak el a Nagykunságra. A nagyobb utak közül legjelentősebb a Pest-Szolnok—Törökszentmiklós—Bánhalma—Kunhegyes-Karcagon át Nádudvar—Debrecen felé menő postaút, a Törökszentmiklós— Bánhalma-Tomaj— Madaras-Nagyiván-Debrecen felé vivő út, valamint a Kisújszállás—Túrkeve—Mezőtúr-Gyoma— Békés és a Túrkeve—Kunszentmárton— Hódmezővásárhely felé vezető út volt.

3 Északi irányban kisebb utak vezettek a fontosabb tiszai átkelőkhöz, az abádi, füredi, csegei, tokaji révekhez s innen az ország felső részeibe. A legjelentősebb kereskedelmi központ Debrecen és Mezőtúr városa volt, híres és nagy vásárokkal.

4 Látogatták még a hajdútelepülések, elsősorban Böszörmény és Szoboszló vásárait, piacait is, de tudjuk, hogy a karcagiak, Debrecen mellett, Miskolcra is elszekerezték gabonájukat. Az erdélyi sót elsősorban tutajokon úsztatták le a Tiszán, ahol a sókirakó helyeken (Abád, Szolnok) a tutajok faanyagát és a sókockák mellett eddig leúsztatott deszELEK György: Árak Karcagon a XVIII. század második felében. In: Zounuk 7. A Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. Szerk.: BOTKA János. Szolnok, 1992. 251-252. ELEK György: A hegyvidéki faanyagok ara a 18-19. századi Karcagon. In: Erdeszettörteneti Közlemények, 1991. II. 34-49.; In: Múzeumi Levelek 65-66. sz. Szolnok, 1991. 81-97. 3 , , , , CSEH Géza: A Nagykunság úthálózata. Karcag, Györffy István Múzeum Adattára. A Pentz-féle összeírás (1699) is megjegyzi, hogy a karcagújszállási lakosok gabonájukat a hét mérföldnyire fekvő Debrecenbe szállítják. 289