Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Iratok és oklevelek Külső-Szolnok vármegye XVI. századi történetéhez / 229. o.

az alperest [ . . . ] megalázta [...], ezért [ . . . ] nálunk a mondottakban másik ítélet kiszolgáltatásáért könyörgött; ezért mi ezek megértése után [ . . . ] ugyanazon alperest

2 három hozzá hasonló nemessel 1523. április 16-ra engedtük a váradi egyház káptalanja elé, ezenfelül [megengedtük], hogy [ . . . ] biztosítékot tehessen le, végül [megengedtük], hogy a váradi eskütétel aktáit - ahogy megtörtént volt —[-..] 1523. április 27-re a törvényesség biztosítása céljából nekünk [a nádornak] jelenteni tartozzanak, Kelt Budán, az Úrnak 1523. évében, a már mondott időpontnak [február 13ikának] a nyolcadán [február 20-ikán]." Az oklevelet Géresi Kálmán már közölte latinul, csaknem hibátlan olvasatban. Az oklevél külső' oldalán a következő szöveg látható: „Super iuramento pro egregio Ladislao Lancz de Karol, contra egregium Johannem Lewkews de Kalló, per eundem Johannem Lewkews tertio se nobilibus duodecimo die festi Pasche domini nunc venture [1523. április 16-án], coram Capitulo Ecclesiae Waradiensis deponendo memoriaüs et series ut fuerit expediens ad terminum intrascriptum legitime perdurandum ad partes est reportanda ad iudicem"

3 Géresi Kálmán (szerk.): A nagykárolyi Károlyi-család oklevéltára. III. Bp. 1885. 144-146. az eredeti: OL P-392 Károlyi es. lt., Törzsanyag 1527-1809. Lad 59 No. 140. Tiszavarsány és a Kállayak vonatkozásában több erőszakos akcióról van tudomásunk a korszakból. A határszomszédaikkal való ellentéteikről már említést tettünk az 1. és a 3. sz. forrás kapcsán. Az 5. sz. forrás lábjegyzeteiben megemlítettük az 1498. évi véres akciót, amikor a királyi dicaösszeírókat (a kíséretükben lévő katonákkal együtt), fegyveresen verték szét. Ismerjük továbbá azt is, hogy 1529. május 22-én Filléres László gyulai polgártól a vásáron 18 hordó bort vettek el.

4 A jelenlegi eset beilleni látszik a sorba. Az indítékok azonban nem derülnek ki. Más vonatkozásban a forrás megerősíti azt a feltételezést, hogy a tiszavarsányi vásárok országos vonzerővel bírtak és az árucserének jelentős színhelyei voltak. Más forrásból azt is tudjuk, hogy Tiszavarsányon - a vásároktól függetlenül - folyamatos kereskedés folyt. Erről elsősorban a szolnoki vár számadás-könyvéből értesülünk, amelyből kitűnik pl hogy 1551-ben a vár építésekor különféle anyagokat (papírt, vasat, lakatokat) Tiszavarsányban vásároltak* 2 . Vagyis Kallay Lőkös Jánost. Magyarul: „Emlékeztető és oklevélsorozat a Váradi Egyház káptalanja előtt, a húsvét utáni 22dik napon [április 16-án] — Károlyi Lancz László javára, Nemzetes Kállay Lőkös János ellen, ugyanezen Lőkös János által, hozzá hasonló három nemes részvételével - leteendő eskü érdekében, ahogy majd a belülírt határidőre törvényesen kiadásra kerül a peres feleknek megőrzés céljából, a bírónak pedig tudomásul vétel végett. 4 SCHERER Ferenc: Gyula város története. I—H. 112. ILLÉSY János: Adatok a szolnoki vár építéséhez és első ostromához. Hadtörténelmi Közlemények. 1893. 635-666. 246