Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: A közoktatás államosítása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 137. o.

szült, nem szervezkedett. Lényegében erre az időre már eldőlt a politikai hatalom és az alsópapság esetleges szembenállásának kérdése. A jelentések alapján megállapítható, hogy mindössze Szolnokon volt bizonyos ellentmondás, de ellenálláshoz ez sem veze­tett. Az történt ugyanis, hogy a polgármesterhez beidézett 5 plébános közül Sebestyén Sándor kerületi esperes „tiltakozott a miniszter ... rendelete ellen mondván, hogy neki csak az egyházi hatóságok utasításai a mérvadók ... Kijelentette, hogy a kormány ezen intézkedésének még sok vértanúja lesz, mert a közhangulat igen elmérgesedett és csak egy gyufaszál kellene ahhoz, hogy lángralobbanjon. Neki egy szavára Szolnokon min­den ablakot betörnének. Az egyház tiltakozni fog az ellen a módszer ellen, ahogyan a kormányzat meg akarja fosztani az egyházat ősi jogától, a tanítástól, ahogyan az apá­cák fillérein összespórolt egyházi iskolákat elveszik ... az egyházi tankönyvek kinyom­tatására nem adott tavaly sem a kormányzat papírt, s akkor most megrágalmazza ... azzal, hogy a tanítást elhanyagolta ... Végül megjegyezte, hogy az egyházat nem lehet eltaposni, a történelem megmutatta, jöhet bármilyen rendszer és államforma, az egy­ház áll és állni fog." 106 Az eddig ismertetett változások, folyamatok végül is elvezettek az országgyűlés június 16-i üléséig, ahol lényegében egy nap alatt 230 : 63 arányban elfogadták a be­terjesztett törvényjavaslatot. A hatvanhárom ellenszavazót a Demokrata Néppárt és a Keresztény Női Tábor képviselői adták. Az 1948. évi XXXIII. törvénycikk, amely még júniusban hatályba lépett ki­mondta, hogy „ ... a nem állami iskolák és velük összefüggő tanulóotthonok, továbbá a kisdedóvodák fenntartását — a kizárólag egyházi célokat szolgáló tanintézetek (hittu­dományi főiskola, diakónus és diakonisszaképző stb.) intézetek kivételével — az állam veszi át. A törvény rendelkezett a tanárok, tanítók, óvónők állami státuszba való át­vételéről is, annak hatályát a törvény hatálybalépését követő hónap első napjától (jú­lius 1.) jelölte meg. Az átvettek munkaviszonyát folyamatosnak tekintette úgy, mintha azok korábban is állami szolgálatban lettek volna, fizetési besorolásukat eszerint kellett megtenni. Megadta a lehetőségét annak, hogy nem állami alkalmazottak is (pl. szerze­tesek, hitoktatók) állami alkalmazásba kerüljenek. Az intézmények épülete, berende­zése, felszerelése, valamint az iskola fenntartását szolgáló egyéb vagyon (iskolaföld, ta­nítói föld, lakás stb.), mint közművelődési célvagyon, ugyancsak az állam tulajdonába ment át. A törvény hivatkozik arra, hogy a jövőben a helyi állami intézmények fenn­tartásának költségeihez a települések kötelesek hozzájárulni. Ennek arányát kormány­rendelet fogja meghatározni. Végül szó van arról is, hogy a jövőben óvoda, iskola léte­sítését az illetékes miniszter a vallás- és közoktatásügyi miniszter egyetértésével tör­tént előterjesztésére a minisztertanács engedélyezi. 1 ° 7 Az államosításért folytatott politikai küzdelemben oly fontos taktikai elemként szereplő „kötelező iskolai vallásoktatás" — nyilvánvaló - garantálása már nem lett kodifikálva semmilyen formában. Egyelőre azonban a propaganda ígéretének volt 106 Uo. 1 Az iskolák államosítása (Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium), Bp. 1948. 7-8.; SZML Tanfelügyelők. 2340/1948. sz.; Uo. 2340-2/1948. sz. 173

Next

/
Thumbnails
Contents