Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)
TANULMÁNYOK - Nánási Mihály: A közoktatás államosítása Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében / 137. o.
sította az is, hogy az adott közigazgatási vezető milyen pártnak volt tagja, s ha történetesen MDP-tag volt, akkor milyen mértékben azonosult a párton belüli látensen érvényesülő irányzatokkal. A vezetők magatartását kezdetben általában a realitás, a meggondoltság és mértéktartás jellemezte. Akkor viszont, amikor kiderült, hogy az iskolák államosítása hatalmi kérdés, és a felsőbb szintű akarat megvalósulását nem lehet feltartóztatni, ez a magatartás lényegesen módosult. Távolodik a realitásoktól, a mértéket pedig sok esetben a felsőbb szintű elvárás mindenáron való teljesítése határozta meg, annál is inkább, mert e vezetők számára a dolog egyszerűen „kenyérkérdéssé vált. Ez a mentalitás, ill. annak módosulása egyértelműen nyomon követhető a fő- és alispáni utasítások végrehajtásáról számot adó jelentésekben. A vezetők tekintetében a megyében szinte példa nélküli volt a Tiszai középjárás főjegyzőjének akkori „buzgósága." Június 3-án pl. bizalmas utasítást küldött a települések főjegyzőinek az államosítással kapcsolatos tennivalókról. 85 (2. számú melléklet.) Az utasításban a főjegyzőket személyükben tette azért felelőssé, hogy a nemzeti bizottságok, képviselőtestületek az iskolák államosítására pozitív tartalmú határozatokat hozzanak, „hogy az államosítás elé gördített minden akadályt elhárítsák. Kötelezővé tette, hogy minden közigazgatási dolgozó mind a hivatali érintkezésben, mind a magánbeszélgetésekben népszerűsítse az államosítást. Sőt, meg kellett győzniük a papokat és a pedagógusokat is. Részt kellett venniük minden összejövetelen — „ideértve a hitbuzgalmiakat is ' -, és biztosítani, hogy az azokon részt vevők „jegyzőkönyvileg is foglaljanak állást az államosítás mellett. A főjegyzők továbbá kötelesek voltak figyelemmel kísérni az államosításra kerülő intézményeket, különös tekintettel az esetleges rongálásokra és lopásokra. Azonnali jelentést kért, amelynek tartalmaznia kellett: „a. A községben lévő pap nevét, állását és állásfoglalását az államosítás kérdésében, továbbá az ezzel kapcsolatos viselkedését. b. A tanítók és tanítónők, valamint óvónők neveit és állásfoglalásukat, továbbá minden ilyen irányú cselekedetüket az államosítással kapcsolatban. c. A közigazgatási tisztviselők nevét és viselkedését e kérdésben. d. A község teljes közhangulatát. A kiadott szempontokra hetenként kellett jelentést tenni. Az utasítás az államosítással járó előnyök ismertetésével zárult. A főjegyzői utasítás tartalmában, hangnemében, csak nyitánya volt annak, ami ezután, az egész megyére érvényesen következett. Ez már nem egyszerűen az államosítás propagandája volt, hanem az adminisztratív eszközök erőszakos alkalmazása. Az offenzíva tulajdonképpen június 7-én indult, amikor Rajk belügyminiszter a vármegyék vezető tisztviselőinek értekezletet tartott az államosítással összefüggő feladatokról. Az értekezleten elsősorban a katolikus egyház, ill. Mindszenty bíboros magatartása kapott komoly bírálatot. Szó esett a Pócspetri rendőrgyilkosságról is, valamint arról, hogy a kormány rendezni kívánja a viszonyt a róm. katolikus egyházzal. Ezek mellett a belügyminiszter megfogalmazta minden főispán, alispán, polgármester, járási és SZML Tiszai középjárás főjegyzőjének bizalmas iratai. 14/1948. sz.