Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)
TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatása 1860 és 1867 között / 93. o.
közalapok kezelése szigorú rendben és ellenőrizhetően folyjon. Elsőként a központi székvárosban, Jászberényben kívánták bevezetni a módosításokat. Ezek terve elkészült, s Jászberényben már be is vezették az új alapvonalakat. A bizottság úgy vélte, hogy az „alapvonalak Jászberény városa hatósági rendezéséhez mind a százados gyakorlattal, mindaz 1861. évi február 8-i közgyűlés 46. sz. határozatával 57 összhangban van. Javasolták, hogy a jászberényi tapasztalatokat figyelembe véve készítsék el a többi kerületbeli községek is szervezeti rendjüket. A jászberényi „hatósági alapvonalakat ' minden helység megkapta. Az intézkedést több községben félreértették, és úgy gondolták, hogy az általános községi restaurációt céloz, megelőzve ezzel az országgyűléstől várt rendezést. Hegedűs alkapitány ezért a kerületi kapitányokhoz küldött levélben visszautasította és rosszakaratúnak nevezte e felfogást. 58 A jászberényi rendezési minta a város hatóságát három fő közéleti tényezőre helyezte. Ezek: a községi választmány, a községi tanács és a községi számvevő bizottmány. A községi választmány hatásköre a közgyűlés hatáskörét hivatott pótolni. A választmány határozatainak végrehajtó közege a tanács, élén a főbíróval. A tanács a közigazgatás és törvénykezés körében több osztályban, illetve szakban működik. Első osztálya a törvénykezési szenátus, második a közigazgatási tanács, harmadik a számvevő bizottmány. A közigazgatási tanács további szakokra tagolódott, úgymint közvagyon kezelési szak, telekkönyvi szak, közgyámsági szak, adószak, biztonsági szak és a köziroda. A jászberényi szabályrendelet csupán mintául szolgált, s minden helységnek saját viszonyaihoz kellett azt alkalmazni. Hiszen különösen a kisebb településeken nem lehetett a tanácsot közigazgatási és törvénykezési osztályra bontani. Sem a személyi állomány, sem a község anyagi teherbíró képessége nem bírt volna el a jászberényihez hasonló létszámú és képzettségű apparátust. Elsődleges szempontként minden községnek arra kellett törekedni, hogy az igazgatási és törvénykezési területek hatáskörei elkülönüljenek, még akkor is, ha a feladatköröket ugyanazon egyének töltik be. Jászberényben főkapitányi utasításra már 1862. január 22-én —ide kinevezett száz taggal - megalakult az új szervezeti rendben elfogadott választmány. A gyakorlat ezt oly módon alakította, hogy a választmány helyett községi közgyűlést hívtak össze a községi tisztviselőkből, honoratiorokból és a legnagyobb birtokosokból arányosan. Ebben az egykori birtokossági gyűlések, illetve gazdasági gyűlések hagyományát követték. A községeknek is azt a javaslatot adták, hogy ha elégedettek a már említett összetétel szerint működő választmányokkal, akkor a testületet nem kell megbolygatni. A kezelők közül is csupán a hanyagokat javasolták lecserélni. A községek rendezésének lebonyolítására a költségvetések készítésének idejét, júliust ajánlotta az alkapitány. Ekkor a község által kialakított rendezési terv a kerület jóváhagyása után életbe léphet. Az egyes helységek májusban kezdték meg a rendezési tervek tanulmányozását. Végleges döntésekre azonban csak augusztusban került sor, amikor többségében a 57 A Jaszkun Kerület puszták visszacsatolását sürgető határozata. 58 BKMÖLKf. Kiskun Kapitányság iratai 1.40/1865. 111
