Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Bánkiné Molnár Erzsébet: A Jászkun Kerület közigazgatása 1860 és 1867 között / 93. o.

nyomás, mely alatt a népben olyan mély ellenérzés alakult ki a hivatalnokokkal szemben, hogy a választások idején csupán egy szempontot követett, a hivatalokat hazafiakkal kell betölteni, s figyelmen kívül került a szaktudás hiánya. Másrészt a választásra jogosultak a fizetések megszabására is jogosítva érezték magukat, holott e jogosítványokat sem az 1848. évi törvények, sem a korábbi megyei szabályok soha kezükbe nem adták. A félreértett jogokból fakadt, hogy ,,e nép a volt cs. kir. kor túlságaiból (hol a tetemes accidentiák mellett tetemes fizetés is volt) a másik túlságba esett, s az ügykezelő hivatalnokoknak kevesebb fizetést adott, mint a szolgáknak. így azok az első lelkesedés csillapodtával sorra mondtak le hivatalaikról. Varga Imre sürgeti a megfelelő reformok bevezetését, mert ha időben nem intézkedik a kerület, a helyzet elvezethet a községek elsőfokú bírósági jogának halálához. A községekben a legtöbb zavar a birtokviszonyok tisztázatlanságából keletkezett. A Jászkun Kerületben minden községben két telekkönyv létezett. Egyik a községi telekkönyv, mely a redemptionális viszonyokon alapult, s ezt még sok élő jogfolytonosság miatt vezetni kellett; a másik a hitel alapjául szolgáló telekkönyv, melynek további vezetése az országbírói értekezlet által is megparancsoltatott. Mindkét telekkönyv folyamatos vezetése szükséges lett volna, de az új telekkönyvvezetők megfelelő szaktudás hiányában ezt nem végezték el, így például a halálozások folytán bekövetkezett birtokváltozások nyilvántartása teljesen elmaradt. Megcsappantak a közjövedelmek, s ennek legfőbb oka az volt, hogy azok legbiztosabb forrása, az úgynevezett királyi haszonvételek bérbeadásából adódó jövedelem - a jogok félreértése miatt — lecsökkent. Ugyanis olyanok is tömegesen éltek a szabad bor és húsmérés jogával, akiket az még a megszabott három hónapos időtartamra sem illetett volna meg. így a bérlők nem tudtak megfelelően kereskedni és bérletet fizetni. E hiányosság kiküszöbölése ismét nagy szakértelmet kívánt, hiszen csak az élő és az 1848 előtti viszonyok és statútumok alapos ismeretével lehetett rendet teremteni. Első lépésként a szeptember 23-i közgyűlésre egy bizottság elkészítette azt a részletes utasítást, mely kötelező érvénnyel szabályozta a birtokviszonyok rendezett nyilvántartását, igazodva a kerületi követelményekhez és az országos előírásokhoz. A szabályzat szerint a telekbírósági határozatokat — mint 1848 előtt is - be kellett jegyezni az örök adásvételi jegyzőkönyvekbe. Az iktató könyvbe az átírásoknál az elintézés ideje helyett az örökvallási jegyzőkönyv azon száma került be, amely alatt az ügy elintéztetett. Az érintett feleket vagy megbízottjukat — szintén a régi szokáshoz visszatérve - kötelezték a tanácsülésen való személyes megjelenésre, ahol előttük a jegyzőkönyvbe beírt határozatot felolvasták. A telekkönyvi törvény szerint a személyes megjelenés nem volt kötelező. A szerződő és személyesen megjelent felek az örökvallási jegyzőkönyvbe szóról szóra bevezetett és jóváhagyott szerződés szövegét írásban is kézhez kapták. Egyben elrendelték, hogy — mint 1848-ban és az előtt — a vevő minden vételi summától 1 %-ot fizessen a kórházpénztár javára.

36 A tanácsok bírósági feladatainak ellátására az országbírói tanács előírásai szerint elhatározták: minden rendezett tanácsú jászkun községben kiegészítik a tanácsot 36 SZML JKK Kgy. iratok 1861. 4. köt. 733. sz. 104