Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 8. (Szolnok, 1993)

TANULMÁNYOK - Cseh János: Gepida településnyomok a Tisza-Morotva északi régiójában / 9. o.

CSEH JÁNOS GEPIDA TELEPÜLÉSNYOMOK A TISZA-MOROTVA ÉSZAKI RÉGIÓJÁBAN (Beszámoló a kengyeli 4-6. századi „Siedlungskammer" egyik pontján végzett ásatásokról) Kengyel földjének északnyugati felét a 4. század utolsó negyedétől a 6. század harmadik negyedéig terjedő korszakban pregnánsan elkülönülő, enklávé-szerű településcsoport ülte meg. A szálláshelyeket a Közép—Tisza-mente egyik legnagyobb medermaradványa, morotvája fűzi szinte láncszemekre emlékeztetően össze. (Körül a mezőségi terület - nyilvánvalóan - legalább 34-5 km széles ívben leletnélküli; az eddigi ismeretekből kiindulva.) Ennek az ún. „Siedlungskammer -nek — az Elba-vidék római kori és kora középkori település-történetének jellemvonása nyomán — egyik északi tagján, az 1983—1984-ben talált 3. számú kora-népvándorláskori lelőhelyen folytattunk régészeti ásatásokat 1992 tavaszán és őszén. Az eredményekről számolunk be az alábbiakban rajzok és fényképek, a hozzájuk fűzött magyarázó-szövegek segítségével (az egész illusztrációs anyag a szerző munkája). Kiegészítésképpen egy ábra erejéig Tiszafüred-Morotvapart germán emlékanyagából hozok ismételten leleteket. 1. kép. Kengyel-Vígh-tanya. A korai Meroving-kori gepida település elhelyezkedése a Szolnok—Törökszentmiklós—Tiszaföldvár háromszögben, a mai Tisza-völgytől légvonalban úgy 9 km-re, az Alcsi-Holt-Tiszától kb. 4,5 km-re. A tereppont Kengyel közigazgatási területének északnyugati régiójában, a falu templomaitól hozzávetőleg 3 km-re található, a Kiskengyel-lapos és a Derzsi-gát határrészen, az ún. szolnoki út déli oldalán. A lelőhely-megnevezésnél a környező, már teljesen elszántott vagy omladozófélben levő tanyák közül a Vígh-tanyát választottam, mivel jól azonosítható tájékozódási pont a közeli földút-kereszteződés szögletében — 150-200 iure a germán telep keleti végétől. 2. kép. Kengyel-Vígh-tanya. A lelőhely napkeleti része (nyugati irányból fényképezve), a magaspart, a távolban a „hegyfok"-szerű terepalakulat. A fotó március első heteiben készült, amikor az őszi mélyszántott föld kezdett száradni. A terasz 87 m (max. 88-88,5 m) tengerszint fölötti magasságú, ezen 600-700 m - legfeljebb 800 m - hosszan, 50-100 m szélességben (nagyjából) lehetett megfigyelni 5—6. századi település-jelenségeket. A két alkalommal, 1992 márciusában és szeptemberében eszközölt ásatásoknál összesen öt keleti germán objektumot sikerült * A dolgozat 1992 november-decemberében készült. 9