Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Benedek Gyula: Oklevelek Külső-Szolnok vármegye XIII. századi történetéből / 217. o.

IL. 1. Ivány és Nacsa

1 egy részének az ipolysági szerzetesház részére való adományozása Kb. 1202. és 1224. között.

2 hogy annak a sági [de Sagh] monostornak az alapítója és építője a hajdani Márton bán

4 ugyanazt a monostort az említett falubirtokokból — tudniillik Nacsából és Ivánból [Hachak et Iwa] — vagyis a saját örökségi birtokaiból örök jogon való birtoklásra [megajándékozta]; kivéve egy két ekényi földdarabot, kiegészítve egy teleknyi hellyel, amelyet és amit ugyanazon Iván falubirtok határaiból elkülönítve és leválasztva egy Németh [Németh] nevű papnak, valamint Bencze és Ibrahim nevű két fiának adományoztak;

5 ezt a bizonyos adományozást ugyanaz a [IV.] Béla király Márton bán már említett kiváltságlevele alapján — az 1245-ik évben — megszilárdítás céljából kegyesen megerősítette. I...]"

6 Az oklevél eredetijét nem találtuk. Fenti ún. „tartalmi átírása" Szécsényi Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán 1348. május 8-án, Visegrádon kelt birtokadományozó, egyben birtokba iktató parancsában található. A tartalmi átírás hitelesnek fogható fel, mert az akkor még meglévó' eredeti alapján készült. A két falubirtok nevének torzítása ugyanakkor magyarázható azzal, hogy a vajda fenti oklevele nem eredeti. Igen jól olvasható egyszerű másolat, amelynek idó'pontja az írásmód alapján a 18. századra tehető. Még kiadatlan. OL DL 24.329/2. Nacsa és Ivány földrajzi fekvését egészen pontosan nem tudtuk tisztázni. Ivány nagy valószínűség szerint azonos a késó'bbi Szentivánnyal, amely a 18. század végén beleolvadt Besenyszögbe. Nacsa pedig a szomszédja volt valamelyik oldalon. (DEDEK CRESCENS Lajos: Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Strigonii, 1924. II. 463. és OL DL 2830.) Nacsa helyes névalakját pedig - amelyet minden oklevél eltorzított - egy 1438. március 11-i oklevélből állapítottuk meg.

(OL DL 13.160). Mohács eló'tt az oklevélben említett Márton bán nevével háromszor találkoztunk: 1202-ben, 1213-ban és 1224-ben. Ennek alapján tesszük az adományozás idó'pontját 1202—1224 közé. (SEBESTYÉN Béla: Magyar archontológia 1000-1526. Bp. é.n. 117. és SZENTPÉTERY Imre: A kronológia kézikönyve. Bp. 1985. 112-113.) Itt kb. fel okleveloldalt hagytunk ki, ahol Szécsényi Tamás erdélyi vajda és szolnoki ispán -1342. május 8-án Visegrádról — értesíti az esztergomi káptalant az adományozásról és ismételten parancsot ad a beiktatásra. A korábbi április 7-én volt (OL DL 3473). Hogy az 1202-1224 között feltűnt Mártonok egyazon személyek voltak-e, arról nem tudtunk meggyó'zó'dni, egyébként szlavóniai bán vagy bánok. A római katholikus papok nó'sülési tilalmát I. Gergely pápa vezette be (590-604), de Magyarországon még all. században is voltak nó's papok. (BÁN Péter (Szerk.): Magyar történelmi fogalomtár I. 74. Bp. 1989., sőt a mi példánk szerint még később is.) Kettő és háromnegyed oldalt hagytunk ki, amely tartalmazza az odaítélő határozatot és a második beiktatási parancs tételes szövegét. Itt nem Marton ban adománylevelére gondolunk, mert az a tatárjárás alatt elveszett. IV. Béla 1245. évi megerősítő okleveléről van szó, amely 1342. május 8-án még megvolt. 221