Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Cseh János: Kora népvándorlás kori telepleletek Kengyel határában / 9. o.

nyalatú, belül fekete, füstös-kormos. Igen pregnánsak a „gyorskorongolás nyomai. A felületen sekélyen karcolt vízszintes vonalköteg vehető ki. M: 5x5 cm. V: 0,5 cm. (6. kép 14) 16. Fazékdarab. Homokkal, kaviccsal keverték az alapanyagul szolgáló agyagot, melyből az edényt fazekaskorongon húzták föl. Barnásszürke tónusú, foltos, belül kormos. A hasrészből kitörött cserépnél hullámzó és karcolt? felület észlelhető. M:5x6cm. V:0,4 cm. (6. kép 15) 17. Fazéktöredék. Anyagát a keleti germán fazekas a szokásos módon kavics adalékkal keverte össze, hogy főzésre alkalmasabb lehessen. Lábbal (vagy kézzel?) hajtott korongon alakította ki a fomiát olyan módon, hogy az edényfalat hullámzóra képezte ki közben. Szürke színű. A belső oldalon koromtól/füsttől származó elszíneződés figyelhető meg. M: 3,5 x 4 cm. V: 0,5 cm. (7. kép 1) 18. Konyhai használatra készült edény, fazék része, alja és oldala. Anyaga — folyami? - kaviccsal soványított agyag, világosabb szürkés, füst- és koromlerakódásokkal. Az ívelődő oldalfalhoz enyhén domború fenékrész csatlakozik. A törésfelület teljesen homogén. Belül eléggé jól láthatóak a korongolásnyomok. M: 7,5 x 9,5 cm. V: 0,5-1,2 cm. (7. kép 2) 19. Fazéktöredék; fenék- és falrész. Homokkal soványított? agyagból fazekaskorongon készített, barnásszürke tónusú, koromtól-füsttől foltos. Jellegzetes, hogy az igen vékony alj a korongtányérról való levágásnál kissé domború formát nyert. Belül hornyok-bordák jelezte korongnyomok. Két darabból ragasztottam össze, ám valószínű, hogy egy további cserép is ebből az edényből törött ki. M: 8 x 10,5 cm. V: 0,2—1,1 cm. A rekonstruálható TÁ:kb. 8 cm. (7. kép 3) 20. Fazékdarab. Az edény fölső negyedéből való. Kézzel formált, anyaga durva, nagyszemű törmelékkel kevert. Színe barnás-feketés. Az edény hajdani formájáról annyit tudunk, hogy kihajló peremű, s hozzávetőleg a felső negyedben kiszélesedő volt. M: 6 x 7 cm. V: 0,6 cm. A helyreállítható SZÁ: cca. 11 cm. (7. kép 4) 21. Edénytöredék. (Annak fölső részéből. Nem lehet bizonyosan tudni, hogy az előző pont alatt leírt lelethez tartozik, vagy pedig egy másik alkalmatosság; tapasztalataim alapján a durva kerámiánál gyakori probléma ennek eldöntése.) Főként kaviccsal, de talán egyéb anyaggal is kevert agyagból formált, füstös és kormos benyomást keltő. Peremrésze kifelé ívelődő, egyenesre ,,vágott . A belső oldalon függőleges elmunkálás nyomai vehetők ki. M:4,5 x 4,5 cm. V: 0,6 cm. (7. kép 5) 22. Fazékrész. A fölső negyedből-ötödből tört ki. Kaviccsal és más törmelékkel dúsabban soványított agyagból korong nélkül, szabad kézzel gyúrt/kialakított, elvékonyodó, kihajló szájrészű készítmény volt. Barnás színű. A nyak-/vállrészen halványan körömszerű benyomkodások figyelhetők meg, ami azonban valószínűleg nem tekinthető díszítésnek. M: 4,5 x 7,5 cm. V: 0,6 cm. (7. kép 6) 23. Edénydarab. Fazék perem- és nyaktöredéke. Arra lehet következtetni, hogy tipikus tölcséres ill. kónikus formájú szájrésze volt. Maga a perem lekerekített. Az anyag, amelyből kézzel formázták, apróbb törmelékes, közte jól kivehetően pelyvaszerű darabocskákkal. Színe barnás, törésében hármas rétegződésű. M: 4 x 5,5 cm. V:0,7cm.(7. kép 7) 24. Edénydarab, nagyívben kihajló, viszonylag egyenletes vastagságú peremmel. 21