Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

tajtékot hoztak. AHSZAR megörvendett: ,,É1 a testvérem és vidáman tér haza! Elmegyek vadászni, lehet, hogy szerzek neki valamit, mire visszajön. És AHSZAR elment vadászni. — Hol vannak a fiaim? Tán sosem látom őket többé? — búsongott UARHAG, és emésztette a bánat, megtört hatalmas ereje. A nárt ifjak meg éppen annak örültek, hogy AHSZAR és AHSZARTAG nem jöttek vissza, azok ugyanis mindenhol és mindenben lepipálták őket. Gúnyolni kezdték a megőszült UARHAG-ot és bosszantására rendszeresen eltulajdonították legelésző marháit. UARHAG dühbe gurult. Bosszúból nem egyszer űzte el a nártok nyájait, fojtotta bele a tengerbe, vagy dobálta meg őket a meredek sziklák tetejéről. Nem mutatkozott UARHAG a nártok falujában sem, folyton csak a fiai után búslakodott. AHSZARTAG és DZERASSZA kijöttek a tenger fenekéről és megpillantották a parton a vadak bőréből készített sátrat. Odamentek. AHSZAR azonban vadászik, a sátor üres. DZERASSZA körbenézett a sátorban, és ott minden ragyogott tekintetétől. DZERASSZA annyira szépnek találta a sátrat, hogy azt mondta AHSZARTAGnak: - Ameddig le nem ülök egy kicsit ebben a sátorban, el nem megyek innen. - Jól van — válaszolt AHSZARTAG -, ülj le itt, én pedig elmegyek, megkeresem a bátyámat. De lehet, hogy vadászok is, mert mi, nártok vadhússal táplálkozunk. És AHSZARTAG elment, hogy megkeresse bátyját. AHSZAR meg éppen ezalatt az idő alatt tért vissza sátrához. A testvérek így elkerülték egymást. 5. AHSZAR és AHSZARTAG halála AHSZAR visszatért sátrába, szétnyitotta a bejáratot és meglátta DZERASSZÁ-t. „—Oh, egek ura! - mondta magában. - Ne vedd el a boldogságunkat sem út közben, sem odahaza! Gondolhattam-e, hogy AHSZARTAG nemcsak hogy élve visszakerül, de még a sátramba vezeti a mátkáját is? DZERASSZA rátekintett AHSZAR-ra és azt gondolta, hogy az a saját férje. A szőke, magas, tüzesszemű és szélesvállú testvérek ugyanis annyira hasonlítottak egymásra, hogy csak szülőanyja és az ég lakói tudták őket egymástól megkülönböztetni. - Miért jöttél ilyen sokára vissza? - kérdezte DZERASSZA. AHSZAR semmit sem válaszolt. - Mi ütött beléd? Tán nem ismersz meg? Vagy talán nem egy teljes éven át voltunk együtt a víz alatt, DONBETTIR országában? 209