Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

ADATTÁR - Szabó István : Történetek az oszét nemzeti eposzból, a "Nárt mondakör"-ből / 193. o.

nem az ő földjükön jön a világra, azt sohasem ismerik el maguk közül valónak. ' A terhes asszony eljutva a nártok falujába, elhalad a nihasza mellett. ANihasz szó jelentése: 'beszélgetés', 'társalgás', de elsősorban azt a helyiséget jelenti, ahová a férfiak a munkanap végeztével összejöttek beszélgetni. Régen, a hagyományoknak megfelelően a nihaszában döntöttek a társadalmat érintő fontos kérdésekről, itt rendezték el a falubeliek vitáit, határozták meg közösen a községi pásztorok bérét, vagy azt, hogy épüljön-e a közösség érdekében út vagy híd. A nihasza épületének felállításában a közösség valamennyi tagja részt kellett, hogy vegyen. A fiatalság itt hallgatta és szívta magába az öregektől hallott nárt-elbeszéléseket, mondákat, és a népi hangszerekkel kísért dalokat, énekeket is. Ezért figyeltek fel azonnal a nihasza mellett elhaladó DZERASSZÁ-ra az egész közösség életét irányító öregek, s ezért küldték oda hozzá a tudakolózókat. Ám ennek a küldésnek is jellegzetes, hierarchikus a módja. Az öreg férfiak szóltak a fiatalabbaknak, hogy menjenek az asszonyaikhoz, és azok tudják ki, kicsoda az újonnan érkezett. S ekkor a válasz is ugyanilyen, csak fordított, alulról felfelé épülő sorrendben érkezett: a fiatal asszonyoktól az öregebbeken át a fiatal férfiak közvetítésével a vénekhez. Számunkra ez kicsit körülményesnek tűnik, ott azonban az élet valamennyi kérdésében ez a kialakult megközelítési mód. ü csak e körülményes kommunikáció után jöhet a kérés: „vezessetek a férjem szülőbástyájának bejáratához," vagyis a férj családi házába, hogy oda bejutva teljes legyen a jövevény befogadási aktusa. A rokonság elismerése, a családba, faluba való befogadás más példájával találkozunk a közölt legutolsó elbeszélésben. (Hogyan találta meg URIZMAG és HAMIC nagyapját, UARHAG-ot?). Mikor az unokák fellelik nagyapjukat, az így szól hozzájuk: ,,Közelebb gyertek hozzám. Azért, hogy megtudjam, hogyan vagytok összerakva, csak a csontjaitokat kitapogatva tudlak felismerni benneteket." S hogy minderre szükség volt, annak az a magyarázata, hogy a kis szurdokokban, hegyszorosokban élő, viszonylag kis létszámú falu vagy falvak gyakran kényszerültek harcok, feudális hercegek, vagy pusztán vérbosszú elől menekülni, nevet változtatni, s más, választott néven új egzisztenciát teremteni idegen helyen, hogy majd mikor a veszély elmúlt, esetleg visszatérjenek őseik földjére. S ilyenkor az illetőség, a jogos követelések igazolása elengedhetetlennek bizonyult. * Mikor dolgozatunkban felvillantottunk néhány lehetőséget az oszét és a magyar, illetve az általánosan ismert, nemzetközileg számontartott motívumok összevetésére, a figyelmet kívántuk felkelteni. Teljes mértékben egyetértek lektorommal, ŰJVÁRY Zoltán egyetemi tanárral, aki mindezt így összegzi: „A szerző a közölt mondákat alaposan elemzi és párhuzamokat von a magyar anyaggal, mesei motívumokkal, illetve szokásokkal (pl. rokonság). A magyar elemekkel való hasonlóságot én meglepőnek tartom. De az pl. lényegtelen eltérés, hogy a magyar népmesék hősei vándorlásaik során Fekete, Fehér erdőkhöz és nem szorosokba jutnak. Hasonlóan áll ez a többi motívumra is. A lényegi egyezés a fontos. A déli népek meséiben narancs szerepel, az európaiban alma, a perzsiai 200