Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Botka János: Tiszaörs címere / 165. o.

Soós Imre szerint Tiszaörs 1703 körül ismét az egri püspökség birtoka, Telkessy püspök per útján szerezte vissza birtokjogát.

14 A betelepülés kérdését azonban a hovatartozás, a tulajdon tisztázása sem oldotta meg még évekig. Tiszaörs határát továbbra is - mint az előző évtizedben — csak ideiglenesen megszállt, az átmenetileg megtelepülő és a jobb feltételeket kereső jobbágyok által elfoglalt területnek kell tartanunk, a falu- és egyházszervezet hiányával. 1719 azonban már a szervezett beköltözés időszaka, az újranépesülés kulcséve. A betelepülők között ekkor már prédikátor él, vezeti hitéletüket, nevét is ismerjük: Kecskeméti Dániel.

15 A prédikátor jelenléte nemcsak az egyházközség közvetlen bizonyítéka, de utal az érkezettek és a talán itt lévők (?) jelentős számára, gazdasági erejére, és arra is, hogy a községi élet alapjai szintén megteremtődtek már, hiszen felelős, megbízott személyek nélkül 18—20 család „betelepedési vállalkozása elképzelhetetlen lett volna. A megbízott vezetők tartották a kapcsolatot a földesúrral is, s 1721ben, amikor telepítési szerződést és néhány évi mentességet eszközölték ki Erdődy püspöktől, teljes bizonyossággal mondhatjuk — mint bírák és esküdtek tették azt, a többségében Tiszacsegéről és Kunmadarasról érkező református jobbágyok nevében. Az Őrsön talált „romladozásban' lévő templom náddal történő „beterítésére már kezdetben sort kerítettek.

1 6 Többre ekkor még nem futotta. Ezzel együtt a kis templom állapota szinte jelképezi számunkra azt a viszonylagosságot és mozgást, ami a megtelepülés és a népesség tekintetében még évtizedekig fennmaradt. Nem volt könnyű helyzetben az újranépesült falu, melynek lakói között aligha lehetett olyan, akinek családja a XVII. században is Örsi lett volna. Egyedül a romjaiban megmaradt templom jelentette csupán a szerencsésebb időkkel való kontinuitást. Bél Mátyás is szegénynek és kevésnek találta Örs népességét 1730-ban, a szomszédos településekével együtt (Abád, Derzs, Szalók, Szentimre, Szőllős), földjét és talaját már „tűrhetőnek ítélte.

1 7 A püspök-földesúrral kötött kontraktus kezdettől megadta ugyan a biztos megélhetés és megerősödés lehetőségét, mégis nehéz évtizedeknek kellett eltelni ahhoz, hogy a lakosság megtalálja itt helyét és a települést igazán otthonának érezhesse. Mire azonban mindez bekövetkezett volna, addigra elérte a falut az 1760-as évek ellenreformációs szorítása. A püspök kivédhetetlen rekatolizációs tervei és lépései kihatottak — mint majd látni fogjuk - a feldolgozásunk tárgyához tartozó Tiszaörs községi pecsétjének históriájára is. Vegyük előbb vizsgálat alá azonban a település eddig megtalált legrégibb pecsétjét. SOÓS Imre: Az egri egyházmegyei plébániák történetének áttekintése. Bp. 1985. 265. A Tiszaörsi Református egyház anyakönyveinek másolata, 2. oldal: Damjanich J. Múzeum Adattára. 16 SOÓS I. - SZABÓ 1.1989. 515. 17 BÉL Mátyás: Heves megye ismertetése 1730-1735. Eger, 1968. 88. 168