Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Tolnay Gábor: Szarvasmarhatartás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében a két világháború között / 133. o.

gazdaságokban, mint a nagyobbakban. Azt, hogy 1911-ben a nagyüzemekben a bikák aránya lényegesen kisebb volt, mint a 100 kat. holdon aluliakban, nem tartjuk valószínűnek. Hogy az adatok mégis ezt mutatják, annak oka csak az lehet, hogy a gazdaságok csoportosítása a két időpontban nem egészen azonos elvek szerint történt.

26 A tehénállomány adatait elemezve elmondhatjuk, hogy a vármegyében a szarvasmarhatartás súlypontja — éppen a tehenek adatai alapján — a kisüzemeken nyugszik. Mindkét időpontban ezekre jut nemcsak az összállomány, hanem az egyes ivar- és korcsoportok állományszámának túlnyomó része. Legnagyobb horderejű körülmény az, hogy a tehénállomány (mind a növendék, mind a felnőtt) négyötöd részében a 100 kat. holdon aluli gazdaságok tulajdonában van. Ugyanakkor fel kell figyelnünk arra a körülményre is, hogy a legmagasabb két üzemkategóriában is nemcsak abszolút számokban, de a részesedési arányt tekintve is növekszik a tenyész és fejős tehenek aránya. Az aránynövekedés e két kategóriában a hízóra és az üszőre is jellemző. A nagyobb birtokok minősítésére jellemző az az adat is, hogy a vármegyében a 100 kat. holdon felüli 29 gazdaságban van tejtermelő tehenészet. Ebből 18 gazdaság az 500 kat. holdon felüli kategóriába tartozik.

2 7 Az ökör és tinó adatait elemezve megállapítható, hogy az ökörtartás a 100 kat. holdon felüli üzemekben jelentősebb, de a tinónevelésben a kisüzemek szerepe növekedett. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a hízó ökör- és tinóállománynak 88-94 %-a mindkét időpontban a nagyüzemekben található, míg az összes szarvasmarha-állomány 22-30 %-a esik ezekre az üzemnagyságokra. A tulajdonképpeni hízóállat a kisgazdaságokban igen kevés, mert a hízó- és selejt-állomány legnagyobb részét a feljavításra kerülő mustratehenek és -bikák képezik.

28 Végeredményben azt mondhatjuk, hogy míg vármegyénkben a kisüzemek a tejtermelés és a tenyésztés tekintetében vezetnek, addig a hizlalás csaknem kizárólag a nagyobb üzemekre szorítkozik. Az a körülmény, hogy mind a hízók aránya, mind a hízó ökrök és tinók az összes hízóállományhoz viszonyított aránya a kisüzemekben és az 500 kat. hold alatti üzemekben visszaesett, arra mutat, hogy a hizlalási tevékenység alábbhagyott. Ennek oka a piaci viszonyok romlásában keresendő.

29 Figyelemre méltó jelenségként regisztrálhatjuk azt is, hogy noha még mindig mintegy 70 %-ban a kisüzemek rekonstruálják a szarvasmarha-állományt, de a tendencia csökkenő jellegű. Ugyanakkor minden 100 kat. hold feletti kategóriában növekszik a szopós borjú részaránya. Ez azt mutatja, hogy lassan a nagyüzemekben is tért hódít a szarvasmarha tartása. A fajta előnyeit kezdik ott is felismerni és érdemesnek tartják a tenyésztésével kapcsolatos nehézség elviselését az elérhető haszon reményében. 26 KISS A. 1944.68. Országos Mezőgazdasági Címtar. 5. köt. Tiszántúl. Kaposvár, 1937. 523-524. es 528-531.; Magyarország földbirtokosai és földbérlői (Gazdacímtár). A 100 kat. holdas és ennél nagyobb földbirtokok és földbérletek az 1935. évi adatok alapján. Bp. 1937. 145-169. A „mustra" szó állattenyésztési értelmezésére lásd: Magyar nyelv értelmező szótára. 5. köt. Bp. 1961. 71. 5. számú értelmezés. 29 Vö. KISS A. 1944.72. 144