Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 7. (Szolnok, 1992)

TANULMÁNYOK - Cseh Géza: Jókai Mór és az 1896. évi karcagi országgyűlési választás / 99. o.

kunság országgyűlési választásain a kormánnyal való szembenállást erősítette Tisza Kálmán 1876. évi megyereformja, mely a vármegyei törvényhatóságok területét jelentősen átalakította. Az 1876. évi 33. törvénycikk 1. paragrafusa a Hármas Kerületek megszüntetésével létrehozta Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét. Karcag, mely a Nagykun Kerület székhelye volt, elvesztette kiemelt közigazgatási székhelyi rangját, majd néhány év múlva királyi törvényszékét is. Mindez a város fogyasztási pótadókból befolyt jövedelmeinek jelentős csökkentésével járt, mivel a környék lakossága a hivatalok felszámolása után már nem Karcagra, hanem Szolnokra járt ügyes-bajos dolgainak elintézése végett. Az új megyeszékhely vendéglőiben, kocsmáiban költekezett és a szolnoki fogadókban szállt meg, melyeknek pótadóval növelt árai a városi bevételeket gyarapították. Ezzel szemben Jászberény és Karcag jelentős jövedelemtől esett el. A dualista korszak legnagyobb részében a 48-as hagyományokra támaszkodó ellenzék tagjai közé tartoztak a karcagi választókerület képviselői. 1861-ben, az alkotmányos viszonyok ideiglenes helyreállításakor a határozati párti Papp Mór lett a város képviselője, akit korábban, a Bach-korszak idején rebellis magatartása miatt rendőri felügyelet alatt tartottak. Őt 1865-ben a balközéphez tartozó, az ugyancsak tősgyökeres karcagi családból származó Varró Sámuel követte, aki mandátumát tíz éven át folyamatosan megőrizte.

4 1875-ben, a karcagi választások történetében egyedüli kivételként egy szabadelvű főúr, Baldácsy Antal báró lett a nagykunok képviselője, aki a szavazók bizalmát egy rendkívül figyelemreméltó tettével érdemelte ki. Ugyanis katolikus létére a Bach-korszak idején a pesti református teológiai intézet felállítására tízezer forintot adományozott, végrendeletében pedig nyolcezer holdas birtokát a magyarországi református egyházra hagyta.

5 Baldácsy győzelmét a pillanatnyi politikai helyzet is elősegítette, mivel a Szabadelvű Párt 1875-ben a balközép és a Deák-párt egyesülésével jött létre, melynek elnöke Tisza Kálmán, a balközép vezére lett. Csak a választások után vált a lakosság előtt ismertté, hogy Tisza a miniszterelnöki székért cserébe a 67-es elveket fenntartás nélkül elfogadta és a balközép programját, a bihari pontokat „szegre akasztotta. Három évvel később, 1878-ban már ismét a 48-as párti Varró Sámuel győzedelmeskedett Karcagon. Őt 1881-ben az ugyancsak ellenzéki Csanády Sándor követte, majd 1884-ben Sárközy Aurélt, 1885-ben pedig Komjáthy Bélát választották országgyűlési képviselővé. Csanády, Sárközy és Komjáthy az ország más vidékeiről származtak ugyan, de valamennyien a függetlenségi eszme hívei közé tartoztak. 1887-ben ismét Komjáthyra szavaztak a nagykunsági választók, de mivel ő Cegléden is mandátumot szerzett, karcagi képviselőségéről lemondott. Az 1887. december 12-én rendezett pótválasztáson Madarász Imre karcagi református lelkész nyerte el a választókerület mandátumát.

6 4 ZELOVITS Dezső: Kik voltak Karcag képviselői. Karcagi Napló, 1938. május 18. 5 SZINNYEI József: Magyar írók élete és munkái. I. Bp. 1891. 412. 6 ZELOVITS D. Karcagi Napló, 1938. május 28. 101