Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)
TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Erdők, erdősávok, fasorok Kunhegyes határában / 83. o.
vény végrehajtásával, az összeírásokkal, kijelölésekkel kapcsolatos nagykunsági, illetve szűkebben vett kunhegyesi eseményeket (mivel azt máshol már elvégeztük) nem részletezzük, csak két tényre mutatunk rá. Az egyik: a meglévő 0,22 %-kal szemben a település határának 2,3 %-án kívántak erdőt telepíteni, fát ültetni. A másik pedig az, hogy a várost - illetve, mint tudjuk, annak közbirtokosságát - a meglévő 46,3 kh (26,6 ha) erdő mellett újabb 46,1 kh (26,5 ha) telepítésére kötelezték. Ebből azonban 1936-ig már 8,5 kh-t (4,9 ha) elültetett. A település ugyancsak jelentős mennyiségű fasort létesített — főleg a „juh-, ló- és sertésvásártér" körül —, hiszen a megkívánt 3920 fm-ből már 3280 fm megvolt. Az időszak erdészeti szervezeti viszonyaival kapcsolatban megjegyezzük még, hogy az alföldfásítási terveket a debreceni erdőigazgatóság szakemberei készítették el. A kunhegyesi erdőt az „erdőszolga" őrizte, irányította az ott folyó munkákat. Az erdőgazdálkodás szakmai vezetése Kecskemétről az első világháború után átkerült a kisújszállási erdőtelepítési helyi megbízott, majd 1925-től az ottani erdőhivatal vezetője kezébe. III. A 600/1945. ME. számú rendelet a kunhegyesi Fáskert birtoklását nem érintette, hiszen a 10 kh-t ól (5,755 ha) 100 kh-ig (57,55 ha) terjedő erdők megmaradtak községi (közbirtokossági) tulajdonban. Az erdőt azonban most már a „magyar királyi" (kisújszállási) erdőhivatal helyett a Magyar Állami Erdőgazdasági Üzemek (MÁLLERD) kötelékébe tartozó Abádszalóki Erdőgondnokság kezelte. Az 1944-ben lejárt üzemtervet ugyan nem újították meg, de gondoskodtak az erdő védelméről, sőt — mint már utaltunk rá - elkezdték a sikertelen felújításokat felszámolni, ott fafaj cserét végrehajtani. Az 1945-től — ezen belül is főként 1947-től — 1950-ig tartó időszakra azonban sokkal inkább a készülődés, az erdőterületek felmérése, majd a fásítási, erdőtelepítési célok meghatározása volt a jellemző. 1947-ben az erdészeti szervek átmásolták az egykori alföldfásítási terveket. Bizonyára számítottak arra, hogy az a módosult birtokviszonyok mellett is használható lesz. Ugyancsak az államerdészet írta össze 1947-ben az ország erdőségeit. Ezek szerint Kunhegyes határában - feltehetően az 1930-tól végzett községi erdőtelepítések következtében — 95 kh (54,6 ha) erdőt találtak, amely 0,4 %-os erdősültségnek felelt meg. Ennek alapján az 1949ben összeállított országfásítási terv szerint Kunhegyesen még 518 kh (298,1 ha) erOROSZI Sándor: Alföldfásítási tervek, erdősítések és erdőtelepítések a Nagykunságban a két világháború között. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei. 1984-1985. Szerk.: FÜR Lajos. Bp. 1985. 521-536. OROSZI Sándor: Az alföldfásítás a két világháború között Magyarországon. Kandidátusi értekezés. (Bp. 1990.) 82-83. SZML XV.2. Fásítási térképek. 45. Kunhegyes. Uo. Másolat. 89
