Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Oroszi Sándor: Erdők, erdősávok, fasorok Kunhegyes határában / 83. o.

a természeteshez közel álló tölgy-kőris-szil-, illetve nyár- (és minden bizonnyal fűz-) erdő a lecsapolások, vízrendezések hatására már ezekkel a fafajokkal nem volt felújítható. A XIX. században az akácot kellett és lehetett ültetni, ahogyan azt a 17 karcagi Zádor-erdő esetében is tették. II. Hazánkban az első korszerű erdőtörvényt 1879-ben XXXI. te.-ként iktatták be, és a következő évben lépett életbe. Az erdőtörvény alapján megkezdődött az erdők felmérése, törzslapokra való felfektetése és az erdészeti közigazgatás kiépítése. A törvény 17. §-a az ún. kötöttforgalmú erdőbirtokokon (az állami, közbirtokossági, hitbizományi stb.) a hatóságilag jóváhagyott üzemtervek szerinti gazdálkodást tette kötelezővé. Az erdőtörvény az üzemtervi előírások alapján gondoskodott a kitermelt erdők felújításáról, azaz a tartamos termelés alapvető feltételéről. Az erdőtörvény rendelkezéseinek a megvalósítása a Nagykunságban sem ment zökkenők nélkül.

18 Kunhegyesről mindenesetre 45 kh 1412 D öl (26,40 ha) akác sarjerdőt (a Fáskertet), illetve 2 kh 1019 D öl (1,52 ha) nyár, fűz sarjerdőt jelentettek. Az előbbi (városi) közbirtokossági, míg az utóbbi magántulajdonban volt. Ennek megfelelően a Fáskertre tehát üzemtervet kellett volna készíttetni, és azt jóváhagyásra beterjeszteni. Kunhegyes vezetősége azonban azt hitte, hogy az erdő nem tartozik üzemtervi kötelezettség alá, így aztán sokáig nem válaszolt a megyei erdészeti albizottság sürgetésére.

20 Végül csak bevették az erdőt az üzemtervezendők közé, bár a település elöljárósága mindig hangsúlyozta annak csekély értékét. Az erdő — írták például 1886-ban — „majdnem kizárólag szépészeti és közegészségi szempontból lett telepítve, s a közönség üdülő és mulató helyéül szolgál, kihasználása száraz és hulladék fa kiszedéséből, s különböző czélokra szolgáló karók és czövekek termeléséből áll, s néha egyesek műfa szükségletére, mint p.o. kútágosnak, fejfának adatnak el... Majd öt év múlva, amikor újra meg kellett állapítani az erdő értékét, szinte szóról szóra ezt írták. Feltűnő, hogy a kunhegyesiek - miként tették azt a karcagiak is - nem az erdők faállománybeli értékét, hanem védelmi, közjóléti szerepét tartották becsesnek. Kunhegyes végül — összefogva a többi nagykunsági településsel — 1887-ben I6

BOGNÁR A. 1978. 143. 17

OROSZI S. 1988.53. 18 Lásd erről bővebben: OROSZI Sándor: Az 1879. XXXI. te. bevezetése, végrehajtása a Nagykunságban. In: Az Országos Erdészeti Egyesület Erdészettörténeti Szakosztálya Közleményei. XV. Szerk.: HILLER István. Bp. 1987. 5-14. 1Q SZML Jász-Nagykun-Szolnok varmegye Közig. Biz. Erdészeti Albiz. 1880-1885. 26/1885. A megye területéhez tartozó erdők összeírása. 20

Uo. 12/1885. 21

Uo. 1886-1891.17/1886. 22

Uo. 77/1891. 86