Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Bellon Tibor: A nagykunsági mezővárosok önkormányzati tevékenysége / 67. o.

zösség szertelen lehetőségeit, mások a nagyobb közösség érdekeit sértő, önző életmegnyilvánulások egész sorát értik. Pedig napjainkban sem lehet másképpen, mint ahogyan azt az elődök jónak találták, és ahogyan éltek is vele. A dolgos polgárok nyugalmának, munkafeltételeinek biztosítása és életük kiegyensúlyozottsága érdekében kell munkálkodnia minden testületnek, szervezetnek. Ebbe beleférhet minden kisebb vagy nagyobb csoportérdek, amelyik a maga hasznát nem mások kárára kívánja mindenáron érvényre juttatni. Imreh István az erdélyi közösségek falutörvényeit számbavéve azt az általános igazságot fogalmazta meg, hogy „a faluközösségekben munkálkodó ember életében volt rend, megállapodottság, szabályozottság. A communitásban pedig volt erő a rend, a szabály ellen vétő megbüntetésére, a közösségellenesség, a szabadosság megfékezésére."

2 Amikor tehát mi a történeti példákra hivatkozva a ma szerveződő helyhatóságok számára segítséget kívánunk adni, ezt abban a szellemben tesszük, hogy olyan önkéntes társulását kívánjuk a közösségeknek, amelyekben rend van, tág teret kap az egyéni kezdeményezés, a sokszínűség, jellemző a tolerancia, s ugyanakkor ezek nem mások kárára működnek. Olyan közösségeket kívánunk, amelyekben a rend az alkotó közösség érdekeit szolgálja, amelyekben az emberi munkának tisztessége van, és ahol az ünnep és a hétköznap jól elkülönül egymástól. A mezőváros A mezővárosok történeti múltját feltáró irodalommal polcokat lehetne megtölteni. A kutatás tisztázta, hogy a mezővárosok a késő-középkor folyamán alakultak ki hazánkban, és fokozatosan váltak jelentős tényezőkké. Abban megoszlik a vélemény, hogy a középkori Magyarországon hány mezővárosi státusú település volt. A legtöbb kutató nyolcszázra esküszik, mások jóval kisebb számot gondolnak. A nehézség abban van, hogy nagyon nehéz a korai időkben ennek a településtípusnak a státusát meghatározni. Míg a falvak egyértelműen földesúri fennhatóság alatt álló települések, a városok pedig királyi adománylevél segítségével különültek el a többi településtől, addig a mezővárosok szerepe köztes: közjogilag oppidum, tehát város, annak több sajátosságával rendelkezve, de tulajdonjogilag rendkívül nagy közöttük a szóródás. A szűkszavú lexikonok csak néhány sajátosságot sorolnak fel, legjobb esetben körülírják ezt a településtípust. Az Új Magyar Lexikon tömören így jellemzi a mezővárost: városi kiváltságokkal rendelkező falusias jellegű település, amelynek lakossága főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozott, latin megfelelője az oppidum. Az Értelmező Szótár így sommáz: Nagy kiterjedésű és népes faluból alakult, jogilag az ún. szabad királyi város és a község között álló, önkormányzattal rendelkező nagyobb település. Alapjában mezőgazdasági jellegű, de nagyobb, bizonyos tekintetben városias település. A Ma2

IMREHI. 1973.87-88. 3

Új magyar lexikon 4. Szerk.: BÉREI Andor, Bp. 1962. 626-627. 4 , > / A magyar nyelv értelmező szótára 4. Bp. 1961. 1301. 68