Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

TANULMÁNYOK - Horváth Lajos: Szolnok vára és Pest-Pilis-Solt vármegye 1703-1710 / 47. o.

HORVÁTH LAJOS SZOLNOK VÁRA ÉS PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE 1703-1710 Bevezetés Az ország központi megyéje, Pest-Pilis, Pest-Pilis-Solt, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, jelenleg Pest megye természetesen minden időben szorosan kapcsolódott az Óbudán, Budán és Pesten állami hatalmat gyakorló magyar, török, „labanc magyar", császári, 1848-49-es forradalmi és szabadságharcos központhoz. Az államhatalmi központ ezer szállal fűzte magához a Kárpát-medencére vagy annak részeire kiterjedő területét, ezek a szálak ugyancsak a központi megye területén haladtak sugarasan szét. A mindenkori Pest megyének különleges helyzeténél fogva, melyre csak egy példát említünk, főispánja hivatalból a nádor volt, az átlagtól szorosabb kapcsolata kellett legyen megye szomszédjaival, Honttal, Nógráddal, Hevessel, Szolnokkal, Báccsal, Fejérrel és Esztergommal. Háborús időben különösen a szomszédos nagyobb és kisebb várak, városok: Fülek, Hatvan, Eger, Szolnok, Kalocsa, Fehérvár, Tata, Esztergom, Damásd, Nógrád, Drégely, Hollókő, Buják, Balassagyarmat hovatartozása volt kihatással a megyére. Ezeket a szomszédsági viszonyokat, kapcsolatokat ritkán kutatják. Pest-Pilis-Solt vármegye (Továbbiakban: PPS vm.) kuruc kori jegyzőkönyveiben, de a korábbiakban is, számtalan adatot találunk a szomszédsági kapcsolatokra. Ezek közül a kuruckorban kiemelkedik Szolnok várának és városának részben meghatározójellege PPS vm. egész helyzetére és történetére. A Tisza és a Zagyva Összefolyásánál már a bronzkorban - vagy még előbb is — jelentős forgalmat lebonyolító átkelőhely létezett valamilyen út és átkelőhely ellenőrző erődítménnyel együtt. A honfoglaló magyarság korai ispánsági székhelyet és földvárat létesített a Kárpát-medencének ezen a fontos pontján. Az 1046-ban Gellért püspökkel együtt katolikus hitéért vértanúhalált halt Szolnok ispán neve adhatta a vár, a város és a vármegye nevét. Már a XI. században kétszer is városként említik Szolnokot. Jelentőségére rávilágít, hogy a XII. század után fellendülő máramarosi sóbányászát következtében a XIV. századra a Szamos és a Tisza víziútján szállított só fontossága megnőtt, melynek kirakodó helye az ország közepén Szolnok volt. Az erdélyi (dési) és máramarosi só szállításának a megszervezése éppen a szolnoki ispán feladata volt. Figyelemre méltó, hogy a szolnoki ispánok sorában több erdélyi vajdát, országbírót és nádort is találhatunk. A nádorrá emelkedett szolnoki ispán egyben PPS vm. főispánja is volt, azt is mondhatnánk, hogy ilyen módon ez a nádor „perszonálunióban" egyesítette Szolnok és Pest-Pilis megyét. 47