Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

ADATTÁR - Berta Ferenc: Egy szolnoki fény-írda története / 389. o.

Rácz Dezső (Szolnok - 1925.) Tompa Auguszta (Budapest — 1906.) 1942. 12.01.-1943.03.26. 1947.09.01.- 1948.04. Ol.

72 László Anna (Szolnok - 1926.) 1943. 11. 23. -1944. VII. 15. Lescsinszky precíz, pontos munkát megkövetelő szigorú, következetes és igazságos ember volt. Fokozatosan szerzi meg szakmai tekintélyét. „1941-ben az Országos Fotóhét keretén belül megrendezett pályázaton első díjat nyert. Ez Kolozsvárott volt, ekkor 33 éves. Elsőként lép be a szövetkezetbe, ahol 1980-ig haláláig dolgozott."

73 A szövetkezet Szolnok városában 1951. május 11-én mondta ki megalakulását a Fényképész Kisipari Termelő Szövetkezet. 13 fővel jött létre. Létrejöttekor csupán 300.— forint került a közös kasszába, és mindenki vitte — lista alapján — saját eszközeit. (Ezekről jegyzéket készítettek.) így adódott össze a szövetkezeti vagyon. A szövetkezet a műtermeket továbbra is bérelte. Ez vonatkozott az általunk bemutatott műteremre is, ahol eddig Lescsinszky dolgozott. Kezdetben - ha a képeket és a munkafolyamatokat nézzük — nem sok változás történt. Pl. Lescsinszky felvételezett, Csemusné retusálta, Bakosné pozitivelte. Végeredményben az addigi kisiparosok a szakmába vágó részfeladatokat végezték, de ... Lassan eltűntek az egyéni stílusjegyek, egysíkú, monoton munkává degradálódott a közös fotografálás. S névtelenné vált a fényképész. Csak egy-egy megmaradt munkalap tudatja velünk a felvételező, a retusőr, a pozitivelő személyét. De kié a felvétel? Az 1920-as években eltűnt a verzó, 1951-ben esetenként már bélyegző sem jelzi számunkra a mester nevét, alig maradt hitelesíthető nyom, összekapcsoló jel az ismeretlenségbe vesző alkotóról. * Ezeket sikerült összegyűjtenem a szolnoki fényképészet kezdeteiről és egy műterem, egy sajátos alkotóműhely históriájáról. Ez a műterem egyben jelkép is, a helyi fotózás változásának, létének szimbóluma. Olyan alkotóhely, ahol emberi sorsok követték egymást, keveredve a fényképész-ipartörténet nagy tortájának egy szeletével. A 39 év alatt az itt működő hét fényképész mindegyike színvonalas szakmai, üzleti tudást és gyakorlatot képviselt, így lehetett, maradhatott a Szapáry utca 1. szám alatti fotóműterem mindig is a szakma városi központja. Magas fokon művelték iparukat — emberi hibákkal és erényekkel. Működésük, munkájuk jelentősen gazdagította a helyi ipartörténetet, maguk voltak a fotózás alakítói és fejlesztői, a mindenkori jelen képi megörökítői. 72

SZML Szolnok v. I. S. L. 1936. 73

LESCSINSZKY Gy.-né. 404