Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 6. (Szolnok, 1991)

ADATTÁR - Berta Ferenc: Egy szolnoki fény-írda története / 389. o.

BERTA FERENC EGY SZOLNOKI FÉNYÍRDA TÖRTÉNETE Egy sajátos helytörténeti terület, a fotográfia-ipartörténet egy szeletének érdekes és tanulságos vizsgálatára vállalkoztam. Legrövidebben talán így fogalmazható meg feldolgozásom lényege: Egy fotó-műterem - mint bérlemény - története. Ezzel összefüggésben vázolom — az adott időhatáron belül — az ott működő fényképészek élet- és szakmatörténeti viszonyait, bemutatom Szolnokhoz s a megrendelőkhöz fűződő kapcsolataikat, kitérek a fokozatosan fejlődő szakmai színvonalat követni akaró és tudó törekvéseikre is. A mellékelt fotó-anyag pedig — a fényképészet technikai eredményei mellett - a város és a környező települések mindennapjairól tár elénk sok, a vizuális szakmával összefüggő ismeretet s egyéb értéket. Az alkotások szorosan kapcsolódnak létrejöttük helyszíneihez és a létrehozókhoz. Még a műterem megteremtése előtti időszak jónéhány mozzanata is számos várostörténeti, fotográfia-történeti érdekességet villant föl. Munkám során konkrétságra, pontos adatok szerepeltetésére törekedtem mind a szakmai, életrajzi, mind a képanyag területeit illetően. A fotózás szövetkezetesítésének időszakát - lezáró és egyben indító periódusként felfogva azt — csupán érintem. Kutatásaimat sokan segítették. Ezúttal is köszönettel tartozom elsősorban: Győri Lajos újságírónak, a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárnak, Tarcai Bélának (Herman Ottó Múzeum), Urbán Lászlónak és Kardos Tamás fényképészeknek (Szolnok). Az első „fénykép irda" Az 1870-es években járunk a közel 17 ezer lakost számláló Szolnokon, a csak nem rég, de annál nagyobb fejlődésnek induló, több nemzetiségű, tipikusan alföldi mezővárosban. A fejlődés ellenére rendezettsége, sőt belvárosa sem volt különb, mint a többi hasonló településé. Még a forgalmasnak mondható Molnár utca is, mely összekötötte a város főterét a Tiszaparttal, sáros vagy éppen poros földút volt, az időjárás szeszélyétől függően. Vizesárok választotta el a járdától, melyre széles pallókat tettek, hogy közlekedni tudjanak. Központi, fontos helye ez a városnak. Itt volt a kovácsműhely és a cukrászda is. SCHEFTSIK György: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935. 333. 389